Az előbb a zöldségesnél a nénika férjeik urulógiai problémáikat tárgyalták, hát nem mondom szuper volt hallgatni. Viszont kaptam egy rakat tökjó almát. Amióta a kórházban kitalálták, hogy alacsony a vércukrom, és egy egész délelőtt azon rettegtem, hogy mikor jönnek, hogy mérés, és persze nekem megint alacsony lesz, mert nem vagyok hajlandó teát inni, csokit enni meg mégjobban nem, éspersze ez nem normális állapot,és akkor mindjárt kapok egy cukrosinfúziót! Egyszer, csak egyszer mondták el a tüneteit az egésznek, azóta rögtön tudom, ha alacsony. Tulajdonképpen elég egyszerű a dolog, rohadt szomjas az ember, és akármennyit iszik, nem lesz jobb. Meg icipici bambultság,plusz néha ilyen fejfájásféleség. És a vicc, hogy tökegyszerűen megszüntethető, csak eszik az ember egy kis almát vagy bármit és minden oké. Mondjuk meg is kell szüntetni, mert állítólag be lehet kómálni tőle. Azalatt meg pusztulnak az agysejtek. Azt pedig nem szabad hagyni.
Az életem pont olyan, mint bárki másé, csak a többiekkel ellentétben, én írok is róla. És túlkomplikálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése