-Énektanulás, vagy betegeskedés? -Blogírás. És csak azután betegeskedés.

Szétmegy a fejem. Éneket kéne tanulni, mert megbukok. Nem tudok nyelni, akkora a jobb mandulám.
Asszem felsoroltam mindent ami lényeges. Az énekhez még annyit fűznék hozzá, hogy most vettem észre, hogy nem simán 3 lap van, hanem a lapok hátoldalán is van írás. Vagyis 5, és fél oldal!!!!!!!! Megtanulhatatlan. Igaza van Paulinának. Más iskolában ilyenkor már vagy nincsen ének, vagy elénekelnek egy Béreslegényt, és megkapják az ötöst. Nálunk meg az a fő kérdés, hogy hányan buknak énekből. Tiszta gáz. Lovrekné egy szadista állat. Nincs már más öröme, ezért szívat minket. Mondjuk ha otthon is ilyen száraz, nem csodálkozom, hogy elhagyta a férje.
Én meg folyamatosan beteg vagyok. Ma felébredtem reggel, és iszonyúan fájt a torkom. Kértem anyát, hogy nézzen már be, hátha lát valamit. Kitátottam a szám, anya meg közölte, hogy mindkét mandulám óriási, és vörös. Aha. Szóval itt van a kutya elásva. Ezért nem tudok nyelni. Ráadásul még a csoki is elfogyott. :(  Szomorú. Egész nap úgy nyeltem, hogy előtte vettem 3 nagy levegőt, bekészültem, és próbáltam megszorítani a fájó részt. Mert ez egy olyan cseles fájás, hogy kívül is tökéletesen érezhető. Ami azt jelenti, hogy a nyakamat se tudom hajlítgatni. Se hangosan beszélni. Észre is vette Marci, és azóta folyamatosan belebeszél abba, amit mondok. És sajnos verekedni sincs erőm. Olyan vagyok, mint a mosott szar.
De!!!!! Örömhírem is van: új osztálytárs érkezett, méghozzá Japánból. Norie-nak hívják. Nagyon kedves, csak az a baj, hogy annyira tud angolul, mint magyarul. Vagyis megért bizonyos szavakat. És ez azért kevés egy társalgáshoz. De van még majdnem egy fél éve, fejlődhet. Próbáltam kérdezgetni, hogy milyenek a japán édességek, de csak annyit tudott mondani, hogy torta. Ööö, oké. Hazajöttem, szépen bepötyögtem a gógliba, és máris lehetőségek tömkelege tárult a szemem elé. Jó, kicsit többet vártam, de jobb, mint a semmi. Van nyom, amin el tudok indulni. Azért majd még próbálkozom, hátha egy kis hazai ízzel, segítek feleleveníteni az emlékeket.
A kedvenc beszélgetésem: Kamilla megkérdezte a lánytól, hogy milyennek találja az itteni kosztot az ottanihoz képest. Norie gondolkozik egy kicsit, és mondja, hogy nagyon más. Fattening. Én erre felkapom a fejem, hogy a miénk? Igen-igen, bólogat, kenyér, kis szünet, tészta.(Mindezt ilyen édes kiejtéssel.) És mutatja a testén, hogy nő.
Hát, ez a szégyen. Bár tény, hogy a magyarok a legjobb cukrászok. Miénk a legtutibb sütik listája.