2011. január 21.

Hiába próbálom magam hitegetni, hogy teljesen közömbös vagyok, ez nem igaz. Mert mikor meglátom picit megmozdul, talán nem a gyomrom,hanem a szívem. És csak annyi jut eszembe, hogy ahh... annyira csókolóznék vele. Helyes. És miért ilyen nehezek ezek a párkapcsolati ügyek? Vagy pont ez a szép az egészben?

Hozzátenném, hogy semmitsem várok. Már...kiöregedtem belőle. Csak minden egyes alkalommal szembesülök magammal. És ez nem könnyű.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése