Mézespuszedli

Ahogyan írtam, egy kis karácsonyira vágytam. Hiányzik a meghittség. És valljuk be, az is eléggé szánalmas, hogy az az öröm az életemben, hogy eltervezem, majd megsütöm a kitalált valamit. Gyalázat. Ez a hülye mandulagyulladás nem múlik, az előbb is a jó kis sóval ültem a fülemen, de már kihűlt. Valamiért nem tudom belőni a megfelelő hőmérsékletet, az elején 3x leégettem a bőrt a nyakamról, azután meg már csak langyos maradt a zokni. :S
Mások ilyenkor bulizni mennek. Vagy a barátaiknak segítenek válsághelyzetben. Vagy azért vannak otthon, hogy holnap elengedjék őket. Én meg?



Hozzávalók: 85 g méz

                   85g zsír
                   2 nagy tojás
                   10 dkg porcukor
                   2,5 kanál kefír
                   egy negyed narancs leve
                   135 g grahamliszt
                   165 g finomliszt
                   negyed csomag sütőpor
                   csipet só
                   fél kiskanál fahéj, szegfűszeg
                   kis maroknyi aszalt gyömbér


A mézet és a sertészsírt (épp csak ez volt itthon, és nem mertem anya méregdrága vajához nyúlni :P ) összeolvasztjuk, majd félretesszük.
A porcukrot a 2 tojássárgával kikeverjük, a fehérjére nem lesz szükség. (Illetve tojáshabot lehet rá csinálni máznak, de nem létszükséglet.) Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a kefírt és a narancslevet. Hozzáadjuk az olvasztmányunkat is, majd mikor már szép homogén, a liszteket, sót, sütőport, és a fűszereket is belevegyítjük.
Itt még elég lágy a masszánk, ragacsos, nem formázható. Tegyük hűtőbe, úgy 5 órára, éjszakára, de többet is kibír. Akkor jó, ha szép szilárd, és egyáltalán nem ragad kézre, amikor golyóbist csinálunk belőle.

Amikor ebbe az állapotba kerül, diónyi gombócokat formálunk belőle, 1 ujjnyi vastagra lapítjuk- kör formában természetesen, és sütőpapíros tepsire tesszük. 160 fokon sütjük, de csak éppenhogy, kicsit megdagad, icipicit barnul, de még puhácska. Nagyon fontos, hogy ne süssük túl, mert akkor nem omlós kis puszedlieink  lesznek, hanem kemény-száraz fogbeletörős kupacaink.

A bevonat lehet csokoládé, tojáshab, de én nem szórakoztam most ilyesmikkel, hanem a képen látható vaníliás cukormázat megolvasztottam. Még valamikor régen megláttam a Lidl-ben, és bedobtam a kosárba, hogy ááá, ez biztos jó lesz még valamire. Milyen igazam lett. :)
Mivel nekünk nincsen mikrónk, én forró vízbe tettem, és ezt díszítgetés közben jópárszor meg kellett ismételnem, mert megdermedt a cucc. De ízre nem rossz, meg én amúgy sem szeretek túlzottan cukormázat csinálni, valamiért sosem szilárdul meg. A bevonáshoz természetesen lehet mindenféle ecseteket, kanalakat, késeket használni, de én nemes egyszerűséggel az ujjammal kenegettem szét. Higgyétek el, sokkal egyszerűbb így.

Ennyi tésztából 30 db. puszedli lesz (nem pici), a recept pedig Kiskuktától, néhány változtatással.