2011. január 19.

Nem volt szép dolog amit Makárynak mondtam, de kijött belőlem. Ne haragudj Lili. Olyan aranyos volt, Zsuzsi mondta, hogy 1 óráig beszélgettetek, mire ő, hogy hát egész jól ment, és így összehúzta magát. Jajistenem. Utálom hallgatni ahogyan Lili azt tervezgeti, hogy kidobja-nedobja. Basszus Dobja ki. Ha ezen gondolkodik az már rég rossz. Mondtam is Zsuzsinak, hogy nem érdemli meg a srácot. Aztán elhallgattam, mert eszembe jutott, hogy én is viselkedtem már csúnyán, és akkor lehet, hogy hasonlókat gondoltak. Rá is kérdeztem, és nem jártam messze az igazságtól. Zsuzsi úgy nyilatkozott, hogy a másodiknál tudta, hogy bukós lesz, a harmadikban bízott. Ez betett. Ha nyíltat játszunk rákérdeztem, szerinte én nem érdemeltem meg Danit? Az elsőnél igen, hangzott a felelet. :S És a többinél? puhatolóztam tovább. Akkor már egyáltalán nem. Hát szépen vagyunk. Az igazság az, hogy imádom kikérni mások véleményét. Aztán meg roppant módon bosszant ha nem azt válaszolják amit vártam. És általában sosem azt válaszolják.

Várom már a tavaszt. A meleget. Vagyis inkább a napocskát, a meleget nem szeretem. Annyira jó érzés, mikor néha a nagy télben beütnek ezek a fényes órák. Egyszerűen nem lehet szomorkodni. Muszáj mosolyogni. Állok az utcán, arcomat a fény felé fordítom, a szemem becsukom. És csak annyit gondolok, hogy igen.
Ezért érdemes élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése