Mazsola -Peti megfejtette a tizenikszéves szenvedésemet a pasikkal. Durván 5 perc alatt. Soha nem értettem, miért nem néznek rám a korombeli srácok. Sétáltam/lok az utcán, és keresztülnéznek rajtam. Ellenben a 30x éves, esetleg még színesbőrű meg úgy megbámul, hogy én érzem magam kellemetlenül. Nem bírtam megérteni miért. Ennyire gusztustalan lennék, hogy csak a vén bunkóknak tetszem?
Peti úgy megválaszolta, hogy még a kérdést sem kellett feltennem. Kemény vagyok. Nyers. Határozott. És ez elriasztja a legtöbb embert. Vagyis pasit.
De nem bánom. Tudod mit? Nem érdekel. Nem vagyok egy pátyolgatnivaló babatípus. És? Ilyen is kell.
Legalább nem szorulok másokra.
A mai napot meg köszönöm. Szükségem volt már egy ilyenre. Maga volt a nyugalom. Barátnők, könnyed tanulás-vagyis inkább tanulászás. :) De ez is kell.
Ráadásul ezzel egy időben apával is lehettem. Ami szintén a ritka csodák közé tartozik. De főként az, hogy ITTHON lehetünk együtt.
Egy dolog bánt, de az nagyon. Nem hiszem apa megértette, hogy a nagyon szeretném az angyalszárnyat annyit jelent, hogy már van időpontom és előleget is fizettem. Detényleg nem szeretném, hogy ne akarjon látni. Nekem ez fontos. Mindkettő. Természetesen ő mérföldekkel előrébb van mint a szárnyak, de a kettő nem összemérhető. Mint ahogyan én és Mara sem.
Nem tudom írtam-e már, de nagyon szeretem Enikőt. Eszembe jutott, hogy hátha a nagy ellenállásom van benne, hogy ha mások nem szereteik, na majd én igenis fogom, de ma rájöttem, hogy nem. Olyan jól elvoltunk, hogy magam is meglepődtem. Hulla nyugisan, én írtam, ő olvasta a tudnivalót, Zsuzsi meg sminkelt, zenét választgatott, és keményen gondolkodott. :)
Az egyetlen negatívum, hogy már megint beteg vagyok. Ismeritek azt az érzést, amikor olyan mintha koszosak lennétek? DE nem, csak a krém amit az orrodra kentél, meg alapból, hogy televan az orrod. Gusztustalan egy helyzet.
Ráadásul apa is beteg. Úgy 9 körül belázasodott, úgyhogy a korán lefekszemes elhatározásomnak lőttek, ezt azonnal tudtam. Nekiláttam teát főzni, vacsorát csinálni, mint egy anyuka. Vagy inkább feleség. :S Fúj, ez nem nekem való szerep. Én nagyon szeretem a függetlenséget.
Bírom Rumesht, ő az a Sri Lankai srác, aki a bárban szolgált ki minket amikor ott voltunk Negombóban. És mindig rám ír, amikor fennt van fészbúkon. Csak piszkosul nehéz vele beszélgetni, mert olyan hülye angolosan ír. Rövidít, nem nagyon tud angolul se nyelvtan, se szókincs terén. Úgyhogy csomó ideig kell néznem egyes mondatait, mire megfejtem, hogy mi a francot akar. Az egyik kedvencem az volt, amikor írta, hogy nothing mean. Mire leesett, hogy csak szimplán nem vágja, hogy mit jelent a nothing...
Peti úgy megválaszolta, hogy még a kérdést sem kellett feltennem. Kemény vagyok. Nyers. Határozott. És ez elriasztja a legtöbb embert. Vagyis pasit.
De nem bánom. Tudod mit? Nem érdekel. Nem vagyok egy pátyolgatnivaló babatípus. És? Ilyen is kell.
Legalább nem szorulok másokra.
A mai napot meg köszönöm. Szükségem volt már egy ilyenre. Maga volt a nyugalom. Barátnők, könnyed tanulás-vagyis inkább tanulászás. :) De ez is kell.
Ráadásul ezzel egy időben apával is lehettem. Ami szintén a ritka csodák közé tartozik. De főként az, hogy ITTHON lehetünk együtt.
Egy dolog bánt, de az nagyon. Nem hiszem apa megértette, hogy a nagyon szeretném az angyalszárnyat annyit jelent, hogy már van időpontom és előleget is fizettem. Detényleg nem szeretném, hogy ne akarjon látni. Nekem ez fontos. Mindkettő. Természetesen ő mérföldekkel előrébb van mint a szárnyak, de a kettő nem összemérhető. Mint ahogyan én és Mara sem.
Nem tudom írtam-e már, de nagyon szeretem Enikőt. Eszembe jutott, hogy hátha a nagy ellenállásom van benne, hogy ha mások nem szereteik, na majd én igenis fogom, de ma rájöttem, hogy nem. Olyan jól elvoltunk, hogy magam is meglepődtem. Hulla nyugisan, én írtam, ő olvasta a tudnivalót, Zsuzsi meg sminkelt, zenét választgatott, és keményen gondolkodott. :)
Az egyetlen negatívum, hogy már megint beteg vagyok. Ismeritek azt az érzést, amikor olyan mintha koszosak lennétek? DE nem, csak a krém amit az orrodra kentél, meg alapból, hogy televan az orrod. Gusztustalan egy helyzet.
Ráadásul apa is beteg. Úgy 9 körül belázasodott, úgyhogy a korán lefekszemes elhatározásomnak lőttek, ezt azonnal tudtam. Nekiláttam teát főzni, vacsorát csinálni, mint egy anyuka. Vagy inkább feleség. :S Fúj, ez nem nekem való szerep. Én nagyon szeretem a függetlenséget.
Bírom Rumesht, ő az a Sri Lankai srác, aki a bárban szolgált ki minket amikor ott voltunk Negombóban. És mindig rám ír, amikor fennt van fészbúkon. Csak piszkosul nehéz vele beszélgetni, mert olyan hülye angolosan ír. Rövidít, nem nagyon tud angolul se nyelvtan, se szókincs terén. Úgyhogy csomó ideig kell néznem egyes mondatait, mire megfejtem, hogy mi a francot akar. Az egyik kedvencem az volt, amikor írta, hogy nothing mean. Mire leesett, hogy csak szimplán nem vágja, hogy mit jelent a nothing...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése