2011. február 1.

Leballagtam átvenni az AVON-t, és a számlát nézve lesz hasznom. Most került levonásra többek között a visszaküldött áruk ára, és a rendelés mennyiségével is elégedett voltam.
Ezt azt jelenti, hogy ki tudom fizetni apának a Sri Lanka utolsó részletét. És mehetünk síelni! :) Már alig várom. Eltöltünk egy napot kettesben Eplény lejtőin, mint karácsonyi ajándék. Mondjuk lehet, hogy Marci is jön, de őt nem én fizetem. Hiszen nem vagyok aranybánya. ^^
Diával és Bodzával randalíroztam a belvárosban, közben szétfagytam. Huh, nagyon-nagyon hideg van. Ajánlom, hogy február végére kezdjen el melegedni. Konkrétan úgy, hogy márciusra már fincsi tavasz legyen. Akár egyik napról a másikra. :)
És észreveszem, hogy az eddig oly büszkén érzett egyedülállóságom kezd szertefoszlani. Folyton eszembe jut valaki. Ricsi, vagy most éppen Ser.
De eldöntöttem, nem fogok neki írni. Nem. Női büszkeségem megtartom. A legfelsőbb szinten.

Csak mi a francért nem tudom lezárni ezeket a múltbéli ügyeimet? Mindegyik olyan, mint egy hegesedő seb. Valamiért újra és újra lekapom róla a vart. És elkezd vérezni. Jó ez nekem? Nem

Úgy tűnik ez a lezáratlanság családi vonás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése