2011. február 26.

Megyek az utcán, és azt látom, hogy mindenki vékony. Pálcikalábakon, apró ruhákban siet a dolgára. Nem merek végignézni magamon. De így is tudom mi az igazság. Behunyom a szemem, hátha álmodom. De nem. Ez a valóság.
Ilyen hangulatban értem a házunkhoz. Ám mikor felpillantok, egy fényló tűzcsóva szeli át az eget.
 Egy hullócsillag. Ez az első igazi. Mert az is szép amikor apával augusztusban kimegyünk a kertbe, és csendben üldögélve figyeljük a hullócsillagesőt, de ez más. Azért ért véget az élete, hogy felviduljak.
Rögtön az jutott eszembe, hogy ilyenkor kívánni kell. 2 másodperc alatt vagy 5 lehetőség átfutott az agyamon. De az utolsó, a 6. volt az igazi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése