2011. március 30.

A mai estéért beírtam egy hatalmas pirospontot a képzeletbeli ellenőrzőmbe. Kibírtam, ott voltam, annak ellenére, hogy mennyire utálom. Az idióta embereket, a sok részeg kurvát, amikor nekem nyomják a cigijüket, a koszt, füstöt és a beszívott hangulatot.
Együtt táncoltam olyan emberekkel akiket nem szeretek, olyan zenére amit szintén nem szeretek.
Ez azért elég erős akaraterőre vall, nem?

Csak sajnos az az érzésem, hogy ha a srácom elmegy, muszáj lesz óriás takarítást végrehajtanom a szobámon. Ugyanis megvannak az előnyei annak, ha ő reggel fürdik, én meg este, de baromira zavar a gondolat, hogy az összes füst, kosz meg minden idegen baci bekerül az ágyamba. Oda, ahova ha nem fürdök meg, nem fekszem be. Plusz van egy külön partiplédem is, az ilyen alkalmakra. Van is egy szaga, nem mondom.

Bár az az igazság, hogy kb. az tartotta bennem a lelket végig, hogy na majd ha hazajövök, talán vár valami jobb. Hát, nem így lett. De legalább aludhatok. Ha tudok, mert az egész estés rágózás után asszem izomlázat kapott az állkapcsom. Hogy mozgatni egy kínszenvedés, az tuti.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése