2011. április 9.

Someone wake me I can't seem to break free

Tegnap volt a jó kis Videoton focimeccs Fehérváron, úgyhogy az egész belvárost ellepték a drukkerek. Könnyű őket felismerni: a legtöbb részeg, hangosan ordít vagy az indulójukat üvölti, és Vidis sál lóg a nyakából. Nem szeretek találkozni velük. Tegnap az egyik elkapta a karomat, és közölte, hogy mennyire csúnya vagyok, mert ők a szép lányokat meg szokták d*gni. Valahogyan nem bántam hogy így vélekedik, még ha kicsit szarul is esett. Amikor meg mentem vissza a városba, megint találkoztam ugyanazzal a fazonnal, akkor viccből majdnem kilökött az útra. Szóval azt hiszem nem bánnám, ha ritkábban lennének ezek a meccsek.


MIvel tegnap hajnali 4-re sikerült hazaérni/lefeküdni, nem vagyok a topon. Kevés volt ez az 5 óra alvás. De megérte. Mert nagyon jó volt. Pont ettől, hogy egyáltalán nem volt túlreagálva az egész, csak jött spontán. Anya el volt ájulva. Hogy ennyit beszélgettünk, és hogy ez mennyire jó meg minden. Én csak mosolyogtam. Mert ha belegondolok, nem tudnám megmondani, hogy miről pofáztunk jó 4,5 órán keresztül. Meg a billiárd alatt. Mert mindenről volt szó. És szintén tök pontán. Nekem legalábbis biztos. És ez hihetetlenül jó. HOgy nem kell szerepet játszani, csak vagy aki vagy. Úgy egyszerűen önmagad. És ezt a másik láthatóan elfogadja. Vagy legalábbis jól tolerálja.Szóval köszönöm. :)


LIli, rád pedig büszke vagyok. Hülyén hangozhat, de igaz. HIszen valljuk be, a kislányok jövőről alkotott vágyálmaiban, az első szexuális élmény helyszíneként elsősorban nem a West WC tűnik. És egyszer az életben, nem történhet valami úgy, ahogyan megálmodtuk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése