Végre eljutottam a Butlersbe. Ez maga a földi mennyország. Tele pici, nagy, színes, fehér, konyhai, és mindenféle cuccokkal. Nem lehet nem szeretni. Azzal a gondolattal mentem be, hogy na én ki nem jövök innen bonbonforma nélkül. Nem is tettem, meg mellé még összegyűjtöttem 8 másik cuccot. Ugyanis voltak azok a cuccok, amikre mindig is vágytam. Interneten már tavaly kinéztem néhány cuccot. A 18 cm-es tortaformám már van egy jó ideje, imádom is ehhez kétség nem fér. A többi meg most ugrott be a kosárba. Mert ki a franc gondolta volna, hogy minden ott lesz a polcokon? Meg persze vannak azok a cuccok, amiket spontán meglátsz, és a kezed magától leveszi őket. Legyen az sütőkellék, vagy szimpla fotózási kellékek. Nekem ilyen okos kezem van :) Szóval nagy szatyor jött, sok pénz maradt.
Hát igen, sajnos imádok vásárolni. De tényleg. Nem azt mondom, hogy mániákusan, de imádok.
Bekeveredtünk a Decathlonba is, hogy akkor kapok egy saját úszószemüveget is, de ugye tudjuk hogy működik ez, 2 óra múlva ez volt az egyetlen dolog ami még nem volt a kosárban. És itt is rengeteg cuccot kaptam. A végére már nagyon rosszul éreztem magam. Főleg mikor a pénztáros mondta az árat. Majdnem megkérdeztem, hogy tessék? De utánaszámolva...kijön. Meg az is, hogy laza 2 boltban elköltöttük mondjuk édesanyám, nevezetesen egy tanár fél fizetését. Nyilván ezért is furcsa, mert nem a felső tízezerben nőttem fel, és vannak viszonyítási alapjaim. Mondtam is apának, hogy akkor ezután eszébe ne jusson bármit is venni nekem, úgy jövő ilyenkorig.
DE nem az számít, hogy neki jó legyek? A hülye szerepek meg minden nélkül? Kit érdekelnek a szülők, már bocsánat? Hiszen nem "velük van" az ember. Ő meg szerintem nem szégyell. Vagy ha igen, akkor jól rejtegeti.
Hát igen, sajnos imádok vásárolni. De tényleg. Nem azt mondom, hogy mániákusan, de imádok.
Bekeveredtünk a Decathlonba is, hogy akkor kapok egy saját úszószemüveget is, de ugye tudjuk hogy működik ez, 2 óra múlva ez volt az egyetlen dolog ami még nem volt a kosárban. És itt is rengeteg cuccot kaptam. A végére már nagyon rosszul éreztem magam. Főleg mikor a pénztáros mondta az árat. Majdnem megkérdeztem, hogy tessék? De utánaszámolva...kijön. Meg az is, hogy laza 2 boltban elköltöttük mondjuk édesanyám, nevezetesen egy tanár fél fizetését. Nyilván ezért is furcsa, mert nem a felső tízezerben nőttem fel, és vannak viszonyítási alapjaim. Mondtam is apának, hogy akkor ezután eszébe ne jusson bármit is venni nekem, úgy jövő ilyenkorig.
És ismét egy kis "hideg", kimentünk az egyik boltból, de aztán észrevettük, hogy Marcit benntfelejtettük, és vissza kellett menni. Az eladók ott ültek a bejárat mellett egy kupacban, és ismét csak annyit hallottam, hogy én nem tetováltatnék ilyent. Érdekes. Ez fog végigkísérni ezután mindenhol? Anya szerint igen. DE ő is sikeresen beültette ám a hülyeséget a fejembe, hogy és Á. mit szól ehhez. Ahogy kinézek. Meg hogy nem minden szülő tolerálja ezt, és az is lehet, hogy a szüleinek nem fogok tetszeni, meg mittudomén. Jézus Isten. Ki gondolkodik ilyeneken? És ha nem meg nem leszek szimpatikus? Külső alapján ítélni elég szegényes jellemre utal, nem mintha én nem tenném sokszor :D, ha meg a stílusommal van baj...az gáz. Az én esetemben ugyanis nem nagyon változtatható.
DE nem az számít, hogy neki jó legyek? A hülye szerepek meg minden nélkül? Kit érdekelnek a szülők, már bocsánat? Hiszen nem "velük van" az ember. Ő meg szerintem nem szégyell. Vagy ha igen, akkor jól rejtegeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése