2011. június 5.

Nyaljunk a rajztanárnőnek nap

Na jó, ez elég csúnya cím. Miután leírtam, kissé el is szégyelltem magam. Most persze kérdezhetitek, hogy akkor miért még mindig ez a cím :D de tegnap ezt válaszoltam apának, arra a kérdésre, hogy mit fogok ma csinálni. Szóval szemétség ilyent mondani, mert a, egész évben nem jártam rajzórára=nem produkáltam semmit,  b, ezeket a hiányzásokat sohasem! írta be,   és c, már 2 hete megígértem neki, hogy elkészítem az alább (a minitorták alatt) látható kis mintát.

De előbb a torták:)  Vagyis tortácskák, mert a körök átmérője 5 cm. Falatnyi kis darabok. A cél ... nem is tudom mi volt a cél. Nem volt cél. Szórakozni akartam. Alkotni. És kivételesen nem belső értékeket, hanem külcsínt. És mint azt egyszer már mondtam, a bevonást sem árt gyakorolnom. A nagy bevetésre :P  És be kell, hogy valljam, egyre jobban szeretek vele dolgozni. Mármint fondanttal.  Izgalommal tölt el, amikor kézbe veszem, és a kőkemény, alig formázható masszából egy perc alatt gyönyörű masszát készítek. Aztán kinyújtom, bevonok, majd elkezdek díszíteni. Önfeledten. Mint egy kisgyerek.


Év elején volt egy ilyen korszaka, hogy megnéztünk dolgokat youtube-on, és le kellett  rajzolgatnunk. Az egyik ilyen volt ez is. Celtic Knot néven fut, ha van egy kis szabadidőd, tényleg érdemes egyszer elszórakozni vele. Nem kell hozzá más, csak papír, ceruza(elég merész rögtön alkoholos filccel kezdeni), és türelem. De saját tapasztalat: az elsőt abbahagytam mérgemben, mert nem bírtam megcsinálni, a második már lett valamilyen, és kb. a mostani az 5. már gyakorlatilag fejből ment. Csak a kezdő lökés kellett. :) Szóval nem szabad feladni, egyszer úgy is sikerül. Mint a rágófújás. Ugye Á.? :P

Tessék, hogy elkalandoztam :). Szóóóval, valamilyen hirtelen felindulásból kijelentette, hogy ha valaki ezt megcsinálja neki kalácsból, annak egész évre meg van az ötöse. Már akkor elhatároztam, hogy na majd egyszer, mert persze rajtam kívül nincs még egy idióta, aki ennyiért elvállal egy ilyen macerát. Aztán az az egyszer egészen mostanáig váratott magára. És kalácstészta helyett a legényfogó tésztájából készítettem, mert aki süt :), az tudja, hogy a kalácstészta bizonybizony megdagad. Elveszti a formáját, ami ebben az esetben egyenlő azzal, hogy a lényegét veszti el. Az én verziómmal is lett egy minimális növekedés, de szinte még jót is tett neki. Sőt. Egészen biztosan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése