42 = Dobostorta '11

Anya ismét öregebb lett egy évvel.
Nee, ezt olyan rossz kimondani. Csúnyán is hangzik. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy még egy évvel érettebb és vonzóbb nő lett. Mindjárt más, nem?
És ezek a szülinapok, már 3 éve újabb és újabb dobostortát jelentenek. Mert anya imádja. DE úgy komolyan. Képes bármilyen cukrászdában ilyet kérni. Vagy inkább úgy mondom, hogy mindenhol. Pedig dobostorta és dobostorta között... hihetetlen különbségek vannak. Mintha nem is ugyanazt ennéd. És akkor még csak nem is az otthonit és "boltit" hasonlítom össze! Mert ott meg tényleg ég és föld. Iszonyúan fontos a csoki minősége (=lehető legmagasabb kakaóvajtartalom), na meg a krém összetétele. Kapásból elítélem a vajas krémeket (apa ezt úgy kommentálta, hogy hálistennek örököltem valami jót is), de sajnos a dobos meg szinte mindenhol azzal készül. Kellett pár alkalom, de sikerült kikísérletezni a (szerintem) tökéletes verziót, főzött(ebb) krémmel.

Ezt a receptemet használom, de most változtattam rajta néhányat.
1. 10 dkg csoki és 2 evőkanál kakaópor került a krémbe
2. A piskótát 4 egésztojás és plusz 3 fehérje keverékéből (eleve volt 1, meg a másik kettő megmaradt a krémből), illetve vaj nélkül sütöttem (véletlenül elfelejtettem)
3. A díszítés már csak részletkérdés, de szerintem fehér tejszínhabbal jobban néz ki, mint a múltkori sötéttel (nem is értem miért úgy csináltam)

 És hogy valami meglepetés is legyen szegénynek (mivel közölte hogy mit szeretne, hol tudjuk megvenni, és mennyibe kerül), tegnap szépen felvonultam apuhoz sütögetni. A 3 órás Mountex túra után elhiszem, hogy nem volt kedve bemenni dolgozni (Amúgy én is baromira elfáradtam, gyakorlatilag a semmiben. Hiszen csak felpróbáltunk 5 féle bakancsot, aztán apa biciklizett 3 kört (bakancsostul), majd táskát, meg hálózsákot választottunk. De azért nehéz az a cipő. Meg meleg. A térdig érő túrazokniban úgy néztem ki vele, mint egy kanadai favágó. Már csak a zokni alól "diszkréten" kigöndörödő szőrök hiányoztak.), így otthon maradt velem. Kinevezte magát insinkerator-nak, és szorgalmasan pusztította a maradék krémet, levágott széleket, diómorzsát. Legalább neki is jutott valami, ha már a kész tortából nem tud enni. :(

Ezzel a lendülettel mára már csak a főétel elkészítése maradt (jobb alsó). Zizinél láttam, és szerelem volt első látásra. (Mert azért szeretek "normálisat" enni. Egyre jobban úgy érzem. Illetve többször. Van, hogy már kimondottan hiányzik.) Az elfogyasztása utána pedig csak megerősíteni tudom az előre sejtetteket: tényleg nagyon-nagyon finom.

Kukorica polenta paradicsomos-rozmaringos cukkinivel

3 cső kukorica

3,5 dl víz

15 dkg feta

fehér bors

A kukoricáról lehántjuk a külső leveleket, megmossuk, majd egy éles késsel levágjuk róla a szemeket. Feltesszük főni annyi vízben, hogy éppen ellepje, és 12 percig lassú tűzön bugyogtatjuk. Ekkor botmixerrel úgy-ahogy pürésítjük, majd visszatesszük főni egy újabb 8 percre. Ha ez is letelt belemorzsoljuk a fetát, ízesítjük a borssal, és félretesszük.

1 közepes zsenge cukkini

2 vöröshagyma

1 evőkanál olívaolaj

1,5 dl paradicsompüré

2 mokkáskanál só

1 mokkáskanál rozmaring (szárított)

A hagymát felaprítjuk, majd a forró olajon kissé megpirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott cukkinit, és puha-aranybarnára pirítjuk. Ekkor beleöntjük a paradicsompürét is, sózzuk, fűszerezzük, és 2 perc alatt összeforraljuk.