Soha ne mondj le egyetlen álomról sem, mert az álmok tesznek bennünket emberivé.

Egy kis hangulat, hogy kibírjuk ezt az időt :) Sajnos úgy hallottam, hogy a hét végéig biztosan ilyen marad, de lehet, hogy még utána is! Szörnyű. Ülünk a suliban, és patakokban folyik rólunk a víz? Ha igen, padonként 1 légkondi rendel. Koncentrálni sem lehet. Legalábbis nekem nem nagyon megy. Sőt. Le kellett feküdnöm délután, olyan álmosság tört rám. Még a biciklizésem is megkérdőjeleződött, annyira nem éreztem magamban erőt felkelni. És akkor nálam tényleg baj van. Mondjuk alapból, már a szimpla létezés is összehozhatatlannak tűnt, de ez meg nem ritkaság.

És egy vallomás. (Mielőtt elfelejtem, és még magamnak is letagadom, hogy ilyen egyáltalán megfordult a fejemben.) Kezdem halál pontosan felismerni magamon azokat a tulajdonságokat, amiket másokon eddig nagyon könnyen, és nagyon csúnyán jellemeztem.
Mint az, hogy hulla nyugodtan használom bárkinek a cuccát, amiben nyilván benne van a tönkremenetel lehetősége. Alkalomadtán meg is történik. De ha mindez fordítva lenne esedékes, akkor képtelen vagyok elviselni. Nem megy. Még a töltőmet sem vagyok képes odaadni a tulajdon öcsémnek. Ha pedig arra gondolok, hogy a sütőscuccaimmal történik valami, egészen gyilkolós hangulat száll meg. (Ez az én cuccom az enyém típusú dolog egyébként nálunk apa reszortja.)

Illetve Lili bájos beállítottsága, miszerint 1 pasi nem pasi. Neki az kell, hogy körbe legyen bástyázva az imádóival. És ez nem rossz vagy jó, ez tény. DE én elítélem. Elítéltem. Mert észre kellett vennem, ha őszintén magamba pillantok, gyakorlatilag nem ugyanazt csinálom én is? Vagy legalábbis hasonló alapelven? Jó, szerencsére nem olyan szinten, hogy ez az Á-val való kapcsolatom kárára váljék. Nem. Soha nem tenném, mert fontos. Nekem nem imádókra van szükségem, csak, hogy azt érezzem, nő vagyok. Próbálgatom a határaimat.
(De félreértés ne essék, sok kategória van. Gyakran csak árnyalatnyi a különbség, de az sem elhanyagolható. Vannak olyanok, akikre egyszerűen szükségem van. Mert olyan a viszonyunk. Olyan dolgok állnak mögöttünk, mellettünk vagy éppen még előttünk. " Kicsit olyan, mintha a testvérek lennénk, akik néha olyan dolgot csinálnak, amit nem mondhatnak el a szüleiknek." Ez a gondolat például egy ebbe a kategóriába illő személy szájából/kezéből származik, és nyilván már magára ismert. Azért remélem nem csak az idézetből.)

Szóval nem vagyok ribanc. Nem arra akarok kilyukadni. De erősen bennem él a "mindent birtokolni akarok" hajlam. Persze ez sem feltétlenül ritkaság. A kérdés, hogy mire terjed ki. És mennyire helyes valós emberek valós érzéseivel játszani. Még ha nem is direkt teszed.