2011. szeptember 26.

Esta cuestión está en orden del día

Néhány napja van egy egészen furcsa érzésem. Nincs rossz kedvem, de nem is tudok igazán örülni. Úgy kb. semminek. Sokszor érzem azt, hogy mérges vagyok. Haragszom. És ezidáig fogalmam sem volt róla, hogy mi okozhatja ezeket a hullámokat.
Mert úszás közben van időm gondolkodni. Kicsit elmerengeni. És az egyik karcsapás közben rájöttem. A magánéletem. Vagy párkapcsolat, kinek hogy tetszik. 
Egy érzéssel indult. Egy érzéssel, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Csak aztán átalakult gondolattá. És gondolkodni nem lehet érzelem nélkül. Én legalábbis nem tudok. Lehetsz bármilyen hideg vagy számító, akkor is érzel valamit. Még ha gyűlöleten kívül mást nem is.
Természetesen ez nem az a helyzet. Gyűlölet? Szó sincs róla. Inkább az ellentéte. Ragaszkodás? Kötődés? Nem tudom melyik a legjobb szó. De valahogy egyik sem fejezi ki megfelelően. Mert ez az érzés bizony kötődéssel jár. A kötődés pedig egyenlő a függetlenség elvesztésével. Mint egy szakadt gyöngysor. Nekem most kezdtek el leperegni a szemek.
És ez az amitől a leginkább félek. 

Szóval tulajdonképpen Á-ra haragszom. Haragszom, mert képes előhozni belőlem az érzékenyebb énemet. Mert tudom szeretni. Tiszta paradoxon.
De így, az elvesztése is sokkal jobban fog fájni. (És ezerszer jobban belém "tud" rúgni.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése