2012. március 31.

Szívderítő rózsaszín semmiség a szélviharban

13 nap.
Ennyi ideig tartott a kis cukormentes létezésem.
Az "áttörést" a nagymamám jelentette, aki szerda délután beállított egy doboznyi mákos és diós kaláccsal. Nyamm. Imádom. (A mamám könyvelő, és a menzán ahol esznek, minden szerdán valami édes tészta van. És ezt mindig elhozza nekünk. Enyém a kalács, Marcié a rizskoch, az összes kifőtt tészta - édesen és sósan egyaránt, íratlan szabály. Az aranygaluska az egyetlen ami felesben megy, azért mindketten odavagyunk.)
Tulajdonképpen nem is nevezhető áttörésnek, mert nem gondolkoztam sokat. Belenéztem a dobozba, és tudtam a választ. Abbahagyom.
Tegyük hozzá, hogy ennek azért volt előzménye. A 8. nap környékén értek bizonyos hatások, amiket nem igazán tudtam feldolgozni. Anyagiak. Ismerős mindenkinek, nem? (A slusszpoén, hogy ez kivételesen még pont kajáról is szólt.)
Mit tesz ilyenkor egy jó étkezési zavaros? Elkezdi variálni a mennyiségeket/milyenségeket, csökkenteni amit lehet. Mert ez valamiért megoldás bárminemű problémára. Persze nem így hívjuk, inkább csak étrendreformálásnak.
Kezdetben ugyan még jó, de már 3 nap után éreztem, hogy egyszerűen nincs erőm. De komolyan. Képtelen voltam elmenni tornázni, mert már egy gyakorlatot sem bírtam végigcsinálni. És ez nagyon rossz. Kihat a lelkivilágomra is.
Ott és akkor azonban besokalltam. Elég. Meg tudom oldani az életem máshogy is, nem fogom a múlt hibáit ismételgetni. Hiszen én vagyok az, aki a legpontosabban tudhatná, hogy ez nem működik. Nem megoldás.
Aznap már tornára is mentem. Erőt (energiát) adott a tekercs.

És átgondoltam az életem is. Változtatni fogok, de ésszerű(bb) keretek között. És ez mindenre megoldás lesz.

Szóval köszönöm mama. Az a kalács ha nem is életet, de a lelkemet megmentette.

Azért egy (szuper) édességrecepttel még adós vagyok. Nem, ez nem az, de ez sem rossz. Sőt. Nagyon finom, gyorsan elkészíthető, és minden szempontból a lájtos desszert kategóriába sorolható.
Hiszen mi is kell hozzá? 
1 pohár joghurt/ tejszínhab/ túró
egy marék gyümölcs (a színhatás érdekében érdemes a piros bogyósokat keresni)
pár kallódó keksz

Ez az ami mindig beválik. Mindig segít. Egy ilyen kis semmiséget nem lehet szomorúan kanalazni.
A cukorszünet első napjaiban sok ilyent fogyasztottam, bár vicces, hogy az amúgy mindig natúran rétegzett joghurtot akkor ismeretlen indíttatásból banánpürével kevertem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése