2012. június 21.

Az első és utolsó nyár

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a kedves, figyelemfelkeltő szavakat. Itt, vagy fb-on. Jól esett. Visszabillentett a valóságba.
Ma reggel a piacon kezdtünk. Az autóban ülve láttam az ünneplőbe öltözött diákokat, kezükben egy-egy üveg vízzel. Elszánt arccal, céltudatosan sétáltak (ami elég szép reggel 7-kor). Irigységet éreztem. Még nem tudják. Még nem tudhatják. Nekik még van esélyük.

Nem. Nem szabad így gondolkodni. Előre kell nézni. Megvolt, vége, ennyi.
Nincs többé gimnázium, történjék bármi.

A banketten nem kívánok résztvenni, mert nagy esélyt látok rá, hogy hozzávágnám az osztályfőnökhöz valakihez a vacsorám. Idáig nem kéne eljutni. 


Tervezzünk!


Szeretnék sok feladatot. Legyen az bárminemű. (Az előbb leült mellém anya, hogy beiratkozik egy angoltanfolyamra. "Nekem is kéne az a francia. Minél előbb. De minek? Nem bírom ezt a semmittevést. DEhát ez volt az első ilyen napod!  Tudom, iszonyúan szenvedek."
Szóval nem. Nekem ez NEM megy.
Ezenkívül szeretnék sok-sok tortát. Ez ugyan nem rajtam múlik, de azért remélem valamennyire teljesül.

A képen látható a tegnapi. Rögtön az érettségi után díszítettem, szívem-lelkem benne van. Szép is lett. Nekem tetszik. Egyszerű, de nem elcsépelt, mutatós, de nem hivalkodó.
Remélem ízlett az ünnepeltnek, mert olyan nagyra sikeredett, hogy szerintem még ma is azt ették, hiába voltak rá 12-en. (Ez az egyik érthetetlen dolog számomra. Az én tortáim súlyosak. Szó szerint. Még a kicsi is. Oké, hogy nem sajnálom az anyagot -ebbe is majd' 1 kiló epret beletömtem- de biztosan nem ez az oka. Vagy nem csak ez.)

4 megjegyzés:

  1. Gyönyörű lett a tortád, recept lesz? :) A semmittevéstől ne ijedj meg, kell egy kis idő, mire visszaálltok a régi, normál kerékvágásba. Legalábbis még a lányom sem tudja felfogni, hogy vége, amikor megkérdeztem tőle, hogy holnap mit fog csinálni, automatikusan jött a válasz, hogy tanulni... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tészta ugyanaz, mint a lovas tortánál, a krém pedig túrós-mascarponés eperdaravokkal :)
      A lányodat pedig megértem, nekem is hasonló tétovázás ment (és megy most is a lelkiismeretfurdalás) :)

      Törlés