2012. június 12.

Spenótos - túrós réteslasagne

"Lécci-lécci ne állat legyen. Meg ha lehet ne is növény. Vagyis ne nagyon konkrét. Embertan az príma. Mondjuk egy kis ökológiával fűszerezve. Bááár...abból vajon meg tudnak szivatni?"

Kb. ezek jártak a fejemben, miközben sétáltam a Ciszter felé. Bár tartottam magam az eredeti tervhez (miszerint úgy szeretném megtanulni, hogy bármit is húzzak, mindenből átfogó és megingathatatlan tudást tudjak nyújtani), azért minden nem lehet tökéletes.  MIndenkinek vannak gyenge pontjai. Valami, ami kevésbé érdekli. Valami,ami pontosan ezen okból kifolyólag kevésbé érthető és tanulható seggelhető számára.
Nekem ez kimondottan az állattan.
Aranyosak, meg minden,és tulajdonképpen a kifejlődésükig egész érdekes is a téma. A csíralemezek elkülönüléséig. A differenciálódás már nem az én asztalom.

A fent megfogalmazott kérésem pedig úgy tűnik meghallgatásra talált.
Állattan nem volt a borítékban. Növények sem. Ökológia bújt a papírok között: azzal indítva a kérdéssort, hogy akkor határozzam meg a biomassza és az ökológiai produkció fogalmait. Azt amit otthon, a könyv négyszeri átolvasása után sem tudtam megérteni.
DE embertan sehol. A jó kis embertan.
Helyette DNS elemzés. Felépítés, kötések, transzkripció, transzláció, tulajdonság áramlása, csupa-csupa finomság.

Ennél azért kicsit könnyebbet képzeltem el.


Ezt pedig a spenótszezon örömére.
Meg a megvett, aztán hűtőben parkoló réteslapok sürgős felhasználására. (Bármint mondtam én a porciózás királynője vagyok. Ha lenne ilyen cím, tuti megnyerném. Egy negyed kilós epret képes vagyok másfél hétig használni, ezalatt készítek belőle  5 féle ételt. És volt, hogy még ezután is maradt belőle. A réteslap dettó ilyen. MIvel egy alkalommal csak 1, max. 2 lapot vagyok képes felhasználni nagyon sokáig tart kivégezni egy csomagot.
Bezzeg a túró. Azt képes lennék együltő helyemben elkanalazgatni. Szerencsére mióta szabok magamnak gátakat, már az sem megy.* Az utóbbi hónapokban nem egyszer rámromlottak.  Éljen a mértékletesség!
 
Meg hogy lesz így belőlem egyszer vegán? Fokozatosan kell a dolgokat megszokni.

*A kivételek azok az esetek, amikor nagyon fáradtan/éhesen megyek haza, és úgy érzem, hogy csak édesség segíthet. Ilyenkor leülök, és halál simán megeszek egy csomag csomkiparányt. Utána persze belegondolok,hogy mit is tettem, és jön a lelkiismeretfurdalás. :(  Szerencsére ez nem gyakori, meg a meglévő alkalmakat is igyekszem minél inkább redukálni. Remélem ha lemegy ez az érettségis hiszti könnyebb lesz.


Hozzávalók 1 személyre (egy 12 x 10 cm-es formához):
1 réteslap
4 nagy marék megmosott spenótlevél
4 szál újhagyma (zölddel együtt) 
löttyintésnyi olívaolaj
15 dkg túró
só, bors,
1 teáskanál őrölt fehér mustármag
2 csipetnyi szerencsendió
pálmazsír
2 evőkanál joghurt.

Az olajat felforrósítjuk egy serpenyőben. 
A hagymát meghámozzuk, majd vékonyan felkarikázzuk, és megpirítjuk. Amikor már világosbarna hozzáadjuk a megmosott, jól lecsepegtett! spenótleveleket, és összefonnyasztjuk. Közben sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a mustárport és szerencsendiót. Keverjük össze a túróval. Itt ellenőrizzük, hogy elég sós-e! (Akár fetát is morzsolhatunk bele, akkor nem is kell utósózni.)
A réteslapokat felvágjuk akkora darabokra, hogy pont akkorák legyenek,mint a sütőtálunk. (Négyzetnél ez értelemszerűen egyszerűbb, de körnél sem megoldhatatlan: a felhajló széleket rendezzük úgy, hogy ne takarják egymást, a legfelsőnél pedig tűrjük be".) 
Számoljuk ki, hogy hány lapunk lett, egy rétegnek 2 lapot számoljunk. Ennek megfelelően osszuk el a tölteléket is.
Kenjük ki vékonyan a tálunkat pálmazsírral, és rétegezzük a lapokat, illetve a tölteléket. A tetejére feltétlenül tészta kerüljön. Ezt kenjük le a joghurttal.
200 fokos sütőben nagyjából 20 percig süssük. (A teteje lehet, hogy kap egy erős barnás színt, de ennek nincsen égett íze, sőt. Nagyon-nagyon finom.)
(Persze az is lehet, hogy tényleg megég, ebbe az esetben ne együk meg.)

3 megjegyzés:

  1. Tényleg finom lehet! Biztos a vizsgád is jól sikerült, még ha nehéz is volt...én nem emlékszem, hogy ilyen mélységekig eljutottam volna valaha is bioszból:)

    VálaszTörlés
  2. Jó volt, meg nagyon gyors, ismétlős :P
    Erika, remélem ennél sokkal nagyobb mélységekbe is eljutok még...

    VálaszTörlés