2012. augusztus 1.

Vegán csokis muffin szedres - vaníliás vegán kölesfagyival

Biciklizés közben eltekertem egy régi barátnőm mellett. 
18 éves.
Egy kopasz fiatal férfival sétált. Meg egy babakocsival. 
Rám nézett, majd elfordította a fejét. 
Pedig megismert.


Nem azért írtam, hogy ítélkezzek. Ha akarnék se tehetném. Egész egyszerűen nincs jogom hozzá.
Nem ismerem az életét. Nem tudom mi zajlik a lelkében. Mit érzett akkor. Mit érez most.
Ennek ellenére furcsa visszagondolni, hogy 10 évesen együtt ettük a krumplis tésztát a konyhájukban. Uborkasalátával.
Most meg? Itt áll érettségi nélkül.
Egy kisbabával.


Hiszek abban, hogy vannak sorsszerű találkozások.
Találkozások, amelyeknek célja, hogy elgondolkodjunk az életünkön.* Mérlegeljünk. Lássuk magunk előtt, hogy hova tartunk. És honnan jöttünk.



*Vagy megköszönjük, hogy hova pottyantott a gólya.


Tudom-tudom.
Muffin. (De azért ez inkább egy cupcake-re hajaz.)
De ez a legegyszerűbb módja annak, ha az ember kicsiben süt. Annyira kicsiben.
Meg a leglogikusabbnak is tűnő, ha be akarjuk osztani a dolgokat. Egy nap, egy muffin.

Sajnos engem ez nem akadályoz meg abban, hogy egymás után kettőt is eltüntessek.
Mentség? Nincs. Ha csak az nem, hogy ezek pici muffinkák.



Hozzávalók 5 db-hoz:
1 dl tk. liszt
2 nagy evőkanál tönkölykorpa
1 evőkanál nyírfacukor
1 puha banán (szétnyomkodva)
2 nagy evőkanál keserűkakaópor
fél teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
1 evőkanál pirított kókuszreszelék
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál borecet
1,5 dl forró víz
0,5 dl erős kávé

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
Először összedolgozzuk a száraz összetevőket, külön a nedveseket, majd a kettőt egybe. Igazságosan elosztjuk az 5 muffinpapírban, majd kb. 17 perc alatt megsütjük. Ne süssük túl.

Forrás: Joylicious



Hagyjuk őket teljesen kihűlni. Ekkor fogjuk a muffinokat, és egyesével mindegyiknek a közepéből kifúrunk egy nagyobb adag tésztát. Hogy ki mekkorát az opcionális, én nagyot szoktam, szeretem ha sok a töltelék. A tésztáját is ennek megfelelően alakítom, szinte alig van benne cukor, így bőven elbírja a lekvárt.

Tehát ezeket a lyukakat megtöltjük:levendulás-rózsaborsos eperlekvárral.
Isteni.
Én egy jó részét csak így ettem.

De ha egy látványos kis uzsonnára vágyunk, érdemes megturbózni fagyival. Méghozzá ezzel a fantasztikus vegán fagyival, aminek a receptjét (remélem) sikerül is hamarosan megmutatnom. Ugyan a fotóalanyok már jó ideje a mélyhűtőben sínlődnek, és egy darabig még ott is fognak, de minden tőlem telhetőt megteszek.

5 megjegyzés:

  1. Gyönyörű képek,azonnal megenné az ember,ha tehetné. :)

    Ilyen nem köszönősök mindig is lesznek,csak valahogy nem értem. Azt hiszem az ilyen emberek magukkal vagy az életükkel nincsenek megbékélve és inkább elzárkóznak a külvilág elől.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :)
      Igen, ez esetben azt hiszem maximálisan helytálló az utolsó mondatod...

      Törlés
  2. Szuper fotók, a cupcake-ről ne is beszéljünk:)

    VálaszTörlés
  3. Jaj, ez kínzás: nagyon-nagyon finom lehet! :) És csodásak a képeid, mind egytől-egyig! :)

    VálaszTörlés