2012. szeptember 17.

Diószalámi, szülinapok


Apa jó ember. Nagyon jó.
Ez az egy jutott eszembe, amikor láttam, hogy kézenfogva vezetgeti az édesanyját a térdig érő vízben. (Szegény mamának valami 20 évvel ezelőtti rossz emlék hatására lett egy olyan beidegződése, hogy ha elengedi a korlátot, bele fog fulladni, még a bokáig érő vízbe is.) Nagylelkű. Mindig azt mondja, hogy amíg megteheti, hogy másoknak ad, miért ne tegye? (Anya elmélete hasonló, csak annyi a különbség, hogy ő ezt elesettek/szervezetek/hajléktalanok=rászorultak irányába mutatja, míg apa csak és kizárólag a rokonságban kamatoztatja.)

Ez a mostani hétvége is olyan volt. "Minőségi idő", ahogyan ő nevezte. Egy minőségi helyen. Vagy egy aquavillát minek hívunk?
Szóval összegyűlt a család. Mi, a testvéréék, és persze az anyukájuk. Akinek a novemberi szülinapját ünnepeltük. Mikor az övé volt most.


Összességében jól sikerült. Kicsit ugyan fájlaltam, hogy elúszott a hétvége és semmit sem tudtam intézni, de azzal vigasztaltam magam, hogy ilyen úgysem lesz többet.
Szóval különleges alkalom volt. Lehetőség nyílt kicsit jobban megismerni a nagybátyámékat, egy olyan oldalukról, amit eddig nem tapasztaltam. És ez jó. Sokkal pozitívabb képet mutat, mint az eddigi villámlátogatások felszínes tapasztalata.
Vagy az, hogy 2 napra szobatársak lettünk az unokahúgommal. 17 éves. Keresi az útját, ugyan azt hiszi, már megtalálta. Még nem tudja, hogy közel sem.
Rengeteget beszélgettünk. Őszintén mesélt. Mindenről. Én pedig hallgattam, és rendkívül örültem, hogy már múltidőben beszélhetek az ezidei tapasztalataimról. Önkéntelenül is arra gondoltam, hogy basszus, öregszem. Minden megélt évvel, hónappal, nappal, órával és perccel egyre több van mögöttem.


Természetesen a főzés sem maradhatott el. Nekem csak magamról kellett gondoskodnom, a "köz" étkeztetését a nagynéném intézte, a spontaneitás ellenére igencsak szervezetten. Kissé ugyan bekavart egy félreértés, miszerint lesz sütő, de azért igyekeztem túllépni a helyzeten. Még ha összvissz 3 sütős étellel, és egy sütőtállal készültem is.
A diószalámi is itthon készült, már majd' 2 hete. De eláll. Csak a tofu szavatossági idejét kell figyelni. És mielőtt bárki" rosszra" gondolna, leszögezném: eddig sem volt, és ezután sem lesz különféle bolti húspótlót, "vegakolbászt" és hasonló készítményeket tartalmazó tartalmazó recept. Nem. Azért vagyok vegetáriánus, mert sajnálom az állatokat. És nem mellesleg nem is hiányzik a hús. Semmilyen fomrában. Szerencsére a húsos ételek sem, így az efféle csodadolgokat sem preferálom. Mellesleg a vegetarianizmus attól szép, hogy más. Nem azért mert ugyanaz, csak éppen más anyagokkal.
Pont most akadtam rá  Ana írására, örülök, hogy nem csak én gondolom így. :)


Persze lehet kérdezni, hogy akkor ez mi. Na igen, diószalámi.
Szalámi? Mert rúd alakú és szépen lehet szeletelni? Nos, igen. A receptet Magdinál találtam, és már az elolvasásakor nagyon kíváncsi lettem. Tényleg össze fog állni a massza? És át is sül?
Igen. A recept tényleg szuper, és igen jó ízű. (A többiek állítják, hogy kicsit olyan az íze, mint egy száraz májasnak (valószínűleg a kömyénymagtól), de én erről nemigen tudok nyilatkozni, mive fogalmam sincs, milyen íze van egy hurkának.)
Azt mondom, hogy egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, mert igen jó alternatíva a zöldségpástétomok, sajtok mellé, vagy helyett.


Hozzávalók 2 db 20 cm-es rúdhoz:
kb. 15 dkg pirított, majd darált dió
10 dkg tofu
2 evőkanál tönkölydara
1 csapott evőkanál lenmag
1 fej fokhagyma
1,5 mokkáskanál só
1 teáskanál köménymag
1 teáskanál mustármag
3 szál borsikafű
feketebors
1 szűk evőkanál olívaolaj
1 szelet teljeskiőrlésű tönkölykenyér vízzel átnedvesítve
víz

Előveszünk egy turmixot. Belepakoljuk a hozzávalókat, és összedolgozzuk. Közben óvatosan adagoljuk hozzá a vizet (kanalanként), hogy egy formázható/gyurmázható, de még nem túl nedves masszát kapjunk.
Vágjunk le 2 db alufóliáttéglalapot, ebbe fogjuk beletekerni a diórudakat.
Melegítsük elő a sütőt 200 fokra, és süssük benne 30 percig becsomagolva. Ezután bontsuk ki, és még nagyjából 10 percig pirítsuk.

Hűtőben zacskóba csomagolva tároljuk.

2 megjegyzés:

  1. Szép bejegyzés,gyönyörű képekkel. gratula :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) még csak tanulom a gép működtetését, de már most imádom!

      Törlés