2012. június 30.

Avokádós-bazsalikomos pasta

Ember tervez, Isten végez.
Idén nem tudok a cukrászdába menni, a tulaj már felvett tanulókat. Kicsit meglepett. Ez sem jött össze.
Pedig azt hiszem igazán nincsenek nagy igényeim. Az én nyári csinálni kéne valamit (bármit) típusú megmozdulásaimat egyesegyedül a ne kelljen otthon lennem, és rendszer kell az életembe érzés hajtja. És ezért baromi hálás lehetek. A legtöbben rá vannak szorulva, hogy a pénz miatt csinálják az egészet.
Így most nekiláttam b tervet gyártani. Meg c-t.
Már csak az eredményét szeretném látni.



A recept igen egyszerű. Sőt. Ennél egyszerűbbet el sem tudok képzelni. Még egy rántottát is bonyolultabb összedobni.
Tökéletes nyári ebédnek, mivel a tűzhelyhasználat szinte nulla (a tésztavizet csak fel kell foralni, beleszórni a tésztát, lefedni, elzárni a gázt, majd 8 perc múlva leszűrni), illetve időhiányosoknak is, mert cirka 15 perc alatt elkészül.
A "szósz" Chloe Coscarelli agyszüleménye, aki a TV Paprikán futó  Muffinháború egyik epizódjának a nyertese. (Tételtanulás közben szoktam rá, hogy 2-3 percekre tévét nézek agyszellőztetés címszóval, és valóban bevált, pár perc után hülyébbnek éreztem magam, mint előtte bármikor. Teljesen érthető, hogy miért nem nézek soha. De legalább hasznom volt a dologból:  csomó jó ötletet/receptet összeszedtem, meg emberkét "megismertem".) Ciki, vagy sem, de én még sohasem csináltam pestót (mindig lelegeltem a bazsalikombokrom), ez volt az első pestóirányba kacsintgató próbálkozásom. Nem tűnik kedvencgyanúsnak, de ebben a formában szuper. Hála az avokádónak. Olyan selymessé teszi a krémet, hogy csuda. Belesimul az ember szájába.

Hozzávalók:
1 db érett avokádó
10 nagyobb levél bazsalikom
fél citrom leve
1 duci fokhagyma
1 jó púpos evőkanál napraforgómag

feketebors


A szotyit száraz seprenyőben néhány perc alatt megpirítjuk.
Előveszünk egy késes darálót/turmixot, ki hogy hívja. Belekanalazzuk az avokádó húsát, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is. Krémessé turmixoljuk.


Ennyi krém 1 nagyobb adagnyi tésztához, vagy 2 előételnek elég.

2012. június 28.

A legjobb kakaóscsiga (?) 13.


Pannon-Sütő Kft.   

99 Ft   (10 dkg)


Nem rossz-nem rossz, főleg egy csomagolthoz képest. Csak csomagolt. Csokisnak egészen csokis, főleg a belseje. Nem áztatta ugyan szét, de korrekt folyós, lehet vele maszatolni rendesen.
A tészta sem rossz, szerencsére nem az a porlós-száraz leveles, nem is az a felfújt kelt. Olyan köztes. A csomagoltakra jellemző linzeres beütéssel.
Címet gyértelműen nem kaphat, de ár-érték arányban azért tud valamit.


Vedd meg:
ha szereted a fekete fogakat. Meg szájat.

6/10

2012. június 27.

Spárgás - zöldborsós pástétom

Végre újra gépközelben vagyok, hiába, számomra ezért nehéz a "nyaralás" :(. Pedig szuperjó Velencén, van minden ami kell. Fény (már ha éppen nem borul), természet (egy madár befészkelt a teraszos lámpa tetejére, úgyhogy ott visítanak a fiókák egész nap), fűszerkert (jelenleg egészen biztató állapotokkal), tó (bár fürödni nincs nagy hangulatom). Így főzök. Frisset, finomat, vegánt. Fényképezek is: nagyon élvezem, hogy jóval egyszerűbb, mint otthon, amikor minden egyes alkalommal le kellett cincálnom mindent a negyedikről, aztán meg vissza. Itt csak a lakáson kell átsétálnom.

Viszont a net...egyenlőre megoldhatatlannak látszik. A stickes módszert volt lehetőségem kipróbálni, miután egy nagyon kedves barátnőm meglátogatott néhány napra, és hozott magával. Nem működik. Linuxxal nem egyszerű az élet.

Rékával viszont igen :) Kicsit aggódtam, hogy mi lesz (ismerve saját magamat), de teljesen felesleges volt. Egész egyszerűen szuper volt. Én nagyon jól éreztem magam. Rengeteget beszélgettünk, főztünk, és ...nem problémáztunk semmin. Szinte hihetetlennek hatott. Nagyon-nagyon köszönöm. ♥
Ugye lesz folytatás?


Receptként pedig ismét egy reggelivel jövök. Egy igazi szuper nyári reggelivel, amit nem lehet nem szeretni. Az eredeti receptet Zizinél láttam, de nálam jó pár helyen módosult, a végére csak a két alapzöldség maradt meg.
Igaz ugyan, a többszöri elkészítése (eddig 3-nál tartok) már valószínűleg jövőre tolódik, mivel a spárgaszezon menthetetlenül véget ért. (Én még ugyan tudtam vásárolni a piacon, de vérzett a szívem, amikor a leszáradt rügyű ágacskákért a teljes árat kellett fizetnem.)
A csíra viszont szuper. És egész évben "megtermelhető". Mi (vagyis anyu) teljesen véletlenül kaptunk egy csíráztatókészletet, és azóta megszállott lettem. Eleinte azon aggódtam, hogy egyáltalán kicsírázik-e, aztán pedig, hogy elfogy-e majd. Mindkettő bejött, imádom ezeket a kis bigyókat.


Hozzávalók:
18 dkg zöldspárga (a tisztított, fogyasztásra kész adag)
14 dkg zöldborsó (jó a mélyhűtött is)
6 dkg feta
kisebb csokor petrezselyem 
1 gerezd fokhagyma
só (ha a feta nem lenne elég sós)
pici őrölt fehérbors

Egy lábosban felteszünk vizet főni. A spárgát és zöldborsót megmossuk, majd egy fél percre belemártjuk a lobogva forró vízbe. Szűrőkanállal kiszedjük a zöldségeket, egyenesen bele a a késes aprítóba.
Ezzel túl is vagyunk a munka oroszlánrészén, a többi hozzávaló is mind a gépbe kerül, ami összedolgozza nekünk.
Tálalhatjuk egy kevés citromlével is, illetve a tetejét olívaolajjal meglocsolva.

2012. június 24.

Citromfüves - sajtos kenyérfalatkák

Ugyan még mindig meleg van, hál istennek kissé csökkent a hét közepi kánikulához képest. (Akkor aggódtam is, képtelen voltam koncentrálni a tételekre: ültem az elsötétített szobában, ventillátor maxon, egyik kezemben valamilyen legyezőalkalmatosság, másikban a tanulnivaló. Mi lesz így az érettségin! - gondoltam. Ha tudtam volna, hogy mennyire nem számít...)
Szóval napsütés, szellő, a legideálisabb egy kertipartihoz. Mi is valami olyasmit tartottunk: anya családjával utóballagás-érettségiünneplő bulit. (Ami minden tekintetben szuperül sikerült, jól számoltál anya ♥.)
Tekintve, hogy 13 főre azért tisztes mennyiségű étel kell (jó, olyan is volt, hogy 30 embert kellett ellátni), mindenki készült valamilyen aprósággal is előre.


Én aprósütemény fronton lettem beszervezve: készültek diós kiflik (apa barátnője anyukája alapján), és ezek a "pogácsák"/ sörkorcsolyák, vagy ki hogy szereti hívni. (Én az utóbbit ki nem állhatom, nekem olyan közönségesen hangzik.)
A receptet Gyémántkonyhánál találtam, ő pedig Rachel Allen könyvében: ott szódabikarbónás pogácsa néven fut. Nos, az én fejemben ennek semmi köze a pogácsához, sokkal inkább hajaz egy grissinire (csak persze élesztő nélkül). Hiszen mi is az pontosan? Egy egyszerű kenyértésztából sodort rudacska, opcionálisan megszórva ezzel-azzal. De mivel mostanában elég felkapottak lettek a szódabikarbónás villámkenyerek, ennek fényében miért ne készülhetne a tésztájukból grissini?

És ha netán az egészség is szóbakerül, abban is ő viszi el a pálmát. Mármint a hagyományos értelemben vett pogácsához képest, mivel azzal ellentétben ez nem tartalmaz semilyen zsiradékot, a tejsavó pozitív hatásairól pedig ódákat zengenek.

Még kis tündéreink is voltak :)

Ebben a receptben a fő ízvilágot a citromfű és a koriander adja. Eredetileg mindenesre terveztem (ez annyit jelent, hogy bemegyek a fűszerkertembe, és  megnyírok minden "bokrot", aminek szüksége van rá), de a sarokban magányosan árválkodó citromfű önnállósította magát, és hatalmas hajtásokat növesztett (a kavicsok között, hozzátenném). Így esett, hogy miután beleaprítottam egy fél bokorral a "ha már citromban nyomulunk, legyen igazán citromos" indíttatásból egy jó adag koriandermagot is porrá zúztam. (Lehet, hogy ez csak az én perverzióm, de nekem a korianderről mindig a citrom aromája jut eszembe.) 

Persze ha más fűszereket használunk, egészen új ízvilágot kapunk. Ami éppen ugyanilyen jó. Vagy még jobb is. Jelszó: kísérletezés! 
Ez a szép a főzésben. :)


Hozzávalók: 
45 dkg liszt
4 dl író
2  teáskanál só
1 teáskanál szódabikarbóna 
1 csapott evőkanál koriandermag
1 kisebb bokornyi friss citromfű
10 dkg reszelt sajt (érdemesebb karaktereset használni)

A lisztet, sót, szódbikarbónát összevegyítjük, majd beleszórjuk a mozsárban összetört koriandermagot, az apróra vágott citromfüvet. Lereszeljük a sajtot, és az egészet jól összekeverjük. Fúrunk egy lyukat a liszt közepébe, odaöntjük az írót (a hőmérséklet nem számít), és először egy kanállal, majd kézzel dolgozzuk össze. Nem kell "agyongyúrni", de ne is csak félig-meddig. A szuper, hogy ezt nem kell pihentetni, azonnal vehetjük elő a deszkát, ujjnyi vastagra nyújtjuk, majd szaggatjuk. Előmelegített 180 fokos sütőben nagyjából 15 perc alatt világosra sütjük.

2012. június 22.

A legjobb kakaóscsiga(?) 12.



Auchan saját pékség


105 Ft     (11 dkg)

Ebből aztán nem spórolták ki az anyagot. Annyira durván csokis, hogy erről nem a tésztamorzsa potyog, hanem a csokidarabok. Tele volt velük a zacskó. Meg a tányérom is. (A képen is a teteje látszik, el lehet képzelni az alját.)
Csak a tészta. Aaaz vacak. A külseje elég száraz volt, meg számomra nem a leveles csiga az igazi, ez egyértelmű. De a töltelék miatt még ez is bocsánatos bűn.
A hely már kevésbé. Egyrészt ezekbe a boltokba sajnos olyan igazi "osanos" emberek járnak, akik halál nyugidtan végigfogdosnak mindent csupasz kézzel, megjóstolják a gyümölcsöket, illetve azt hiszik, hogy a ygerekcsapat minden tagjának jár egy grátisz túrórudi a bevásárláshoz. De ha ezektől el is tekintünk, Auchanba eljutni nem a legegyszerűbb, főleg itt nálunk Fehérváron. Még a városhatáron is kívül van. Csomó városban egyáltalán nincs is.


Vedd meg: ha már túl snassz táblacsokit ropogtatni.
8/10

2012. június 21.

Az első és utolsó nyár

Először is szeretném megköszönni mindenkinek a kedves, figyelemfelkeltő szavakat. Itt, vagy fb-on. Jól esett. Visszabillentett a valóságba.
Ma reggel a piacon kezdtünk. Az autóban ülve láttam az ünneplőbe öltözött diákokat, kezükben egy-egy üveg vízzel. Elszánt arccal, céltudatosan sétáltak (ami elég szép reggel 7-kor). Irigységet éreztem. Még nem tudják. Még nem tudhatják. Nekik még van esélyük.

Nem. Nem szabad így gondolkodni. Előre kell nézni. Megvolt, vége, ennyi.
Nincs többé gimnázium, történjék bármi.

A banketten nem kívánok résztvenni, mert nagy esélyt látok rá, hogy hozzávágnám az osztályfőnökhöz valakihez a vacsorám. Idáig nem kéne eljutni. 


Tervezzünk!


Szeretnék sok feladatot. Legyen az bárminemű. (Az előbb leült mellém anya, hogy beiratkozik egy angoltanfolyamra. "Nekem is kéne az a francia. Minél előbb. De minek? Nem bírom ezt a semmittevést. DEhát ez volt az első ilyen napod!  Tudom, iszonyúan szenvedek."
Szóval nem. Nekem ez NEM megy.
Ezenkívül szeretnék sok-sok tortát. Ez ugyan nem rajtam múlik, de azért remélem valamennyire teljesül.

A képen látható a tegnapi. Rögtön az érettségi után díszítettem, szívem-lelkem benne van. Szép is lett. Nekem tetszik. Egyszerű, de nem elcsépelt, mutatós, de nem hivalkodó.
Remélem ízlett az ünnepeltnek, mert olyan nagyra sikeredett, hogy szerintem még ma is azt ették, hiába voltak rá 12-en. (Ez az egyik érthetetlen dolog számomra. Az én tortáim súlyosak. Szó szerint. Még a kicsi is. Oké, hogy nem sajnálom az anyagot -ebbe is majd' 1 kiló epret beletömtem- de biztosan nem ez az oka. Vagy nem csak ez.)

2012. június 20.

Mindennek vége

Azt hittem jó lesz a mai nap.
Hogy szépen leérettségizem, délután megkapom a bizonyítványt, hazajövök, és eldicsekszem a jó eredményekkel. Ebből mindössze egy dolog teljesült: leérettségiztem.

Az 5 órai eredményhirdetés fél 8-kor kezdődött (én már 4-re ott voltam).
Boldogan álltam be a sorba, még mosolyogtam is mikor az elnök átadta a könyvecskét. Aztán belenéztem.
Nem vártam tökéletes eredményt, (az osztályfőnökömnél? 6 év alatt sikerült megtanulnom, hogy ez lenne a legnaivabb dolog a világon) mindenhova csak 2-3 %-ot képzeltem pluszban.  De azt azért úgy rendesen. Számítottam rá. Fel sem merült bennem, hogy esetleg nem javítok.

Az meg végképp nem, hogy rontok. Úgy ért, mint egy jéghideg zuhany. Lefagytam. Rosszul látok. Többször is átfutottam fejben, hogy mi volt az írásbeli végszáma, mit látok most összesítve: és alacsonyabb. Minden. A magyar, a töri és az angol is.
MInden.


Először fel sem fogtam. Sétáltam hazafelé, és kicsit bosszankodtam: kár érte. Aztán jobban belegondoltam. Egy hete szinte folyamatosan tanulok. Reggeltől estig. Minden nap máshogyan, néha meglepően intenzíven, máskor ijesztően nem fogott az agyam. De igenis tanultam. (Mások beszámolóit hallgatva pedig meglepően sokat.)
Stresszeltem.
Küzdöttem.

Ezt érdemlem? Ezt a lehúzást?
Ennyit ért az egész munkám? A nagy büdös semmit?
Iszonyú belegondolni, hogy minden felesleges volt. Tök felesleges. Ilyen eredményt tanulás nélkül is meg tudtam volna csinálni. Más iskolában. (Vagy itt egy másik osztályban. Más tanárnál, és elnöknél. Most komolyan, milyen ember az, aki bejön, megnézi az írásbelijeinket, és mindegyikből, ami a kezébe kerül több pontot levon? Pedig amúgy sem voltak bőkezűen osztályozva.   -az enyém ebből a szórásból szerencsére kimaradt-)
Sírtam egy sort.
Aztán mégegyet.

Sirattam az életemet.
Mert elrontottam. El, de nagyon.
Csak nem most.
Hanem 6 évvel ezelőtt. Azzal, hogy ezt a rohadt iskolát választottam. Minden baj itt kezdődött. Soha nem támogattak. Nem értünk vannak. Tudom, mindenhol vannak problémák, de itt csak az van. Van jó pár ismerősöm más iskolákban, és való igaz, azok nem 135 éves múlttal büszkélkedő helyek, de a tanárokban van emberség. Itt nincs. Sem az érettségin (csak egy idegbeteg osztályfőnök, meg egy lánya kudarcai miatt megkeseredett érettségielnök), sem a 6 év alatt. Végig szívóztak, és ott toltak ki az osztállyal, ahol lehetett. Velem biztosan. És ez nem az én sértett véleményem, már jó párszor megállapítottuk anyáékkal. Kaptam bármi segítséget, amikor a betegségem miatt 2-szer is osztályozóvizsgáznom kellett? Nem. Még csak el sem mondták hogy működik. Töriből kettes lettem. Pedig egész nyáron tanultam.
"Mert ez egy elit intézmény." Elit?! Egy jó francokat. Undorító amit művelnek. Az egész rendszer. Semmi másról nem szól, csak a seggnyalásról. Az a hihetetlen tanárközpontúság, az idióta íratlan szabályok, ami előírják, hogy ekkor, akkor meg amakkor is ajándékot kell adni. És ezzel pontosan tisztában van minden tanár. El is várják. (Amikor 8.-ban elfelejtettük az osztályfőnök névnapját, fél évig emlegette. Minden második óráján, ami elég sok, ha azt nézzük, hogy törit és magyart is tanít.)
Miért? Csak. Mert ez a Teleki. És itt mindenki annnnyira de annyira felsőbbrendű. (Nyilván ezért van, hogy a biosztanár is csak anyámnak mondja, hogy már gratulált az érettségimhez. Tényleg? Kár, hogy én erre nem emlékszem. De várjunk csak? Ja tényleg, bocsi, nem is volt hozzá semmi köze. Saját elmondása alapján: aggódott, hogy meg tudom-e csinálni, mert év közben egyáltalán nem ment. Na igen, zavaró lehet, hogy mindig a biosztanfolyamos anyagokból tanultam, mert az övé mérföldekkel gyengébb.)

Csudijó.
Gratulálok hozzá.
Most néhány kivétellel éppen csak egy teljes osztály jövőjét törték széjjel.
De ez nyilván fontos, hiszen egy elit intézményben szigorúak a követelmények.

Szóval ennyi volt.
Vége.
Többet az épület közelébe sem megyek.


Eddig mindenkitől csak azt hallottam, hogy "azok a gimnáziumi évek". Meg "ó a szeretett iskola, aminek a falai közé nosztagikusan térünk vissza minden alkalommal". Örök emlék.

Nekem is. Tartok tőle, hogy egy élet nem lesz elég ahhoz, hogy megszabaduljak attól, amit tönkretett bennem.

2012. június 19.

Csokis - grillázsos palacsintatorta

Itt állok az érettség kapujában.
Feszültséggel, izgalommal, és egy kisebb adag félsszel.
De örülök, hogy holnap végre bemehetek.


PS: Ma találkoztam egy igazi kéményseprővel. Ezt pozitív jelnek veszem.


Az utóbbi napok feszültségét pedig ezzel a kalóriabombával orvosoltam. Illetve orvosoltuk. Többek között. (Ha tudnátok milyen megterhelő vagyok a család számára...) Bár az igazat megvallva apa miatt készült, miután az ottlétem alatt egyik alkalommal főztem neki (és vele, mert a hozzávalókat ő diktálta: " akkor sajt is legyen benne, meg tojás, és persze az a kicsi borjúakármi, amit úgy szeretek"), majd elmentem tornára, ésmiután visszajöttem érdeklődtem, hogy hogy ízlett. Ránéz a tálra majd megrázza a fejét : "az ízén kívül semmi baj nem volt vele. Valahogy nem értek össze."  Puff. Erről ennyit. Ezek szerint valóban csak saját magam ellátására vagyok alkalmas. (Bár tulajdonképpen probléma ez? Pont ez a lényeg!)  Aztán folytatta: "És mi van azzal a csokis palacsintával amiről tegnap beszéltél? Csak hogy kihasználjam az ittléted nyújtotta lehetőségeket."

Nos, elkészült.
És ízlett. MINDENKINEK.
Ezek szerint csak főzni nem tudok. Megynugtató.



Hozzávalók egy 20 cm-es "tortához":
-csokikrém
-palacsinta (10-12 darab)
-3 dl mogyorógrillázs/krokant

Palacsinta:
Az elkészítése igen egyszerű, mindenképpen érdemes félretenni neki néhány darabot (ha valaki a környezetünkben palacsintát sütne). Ennek hiányában mi magunk készítsük el a kis kerek lapokat. 

2 tojás
14 dkg liszt
csipet só
2 dl zsírosabb tej
bubis ásványvíz
opcionálisan pici olaj vagy vaj a sütéshez (ha egyáltalán kell)

A szokásos módon palacsintatésztát készítünk: összekeverjük a tojásokat a tejjel és sóval, majd apránként a lisztet is beleadagoljuk, és simára keverjük. Így kapunk egy igen sűrű masszát. Ezt elkezdjük higítani az ásványvízzel, míg olyan "palacisntaszerű" állaga nem lesz. (Tudom, hogy ez nem nagy segítség annak, aki nem tudja milyen, de egyszerűen képtelen vagyok jobban meghatározni. Talán leginkább egy krémesebb, de nem túl sűrű szószhoz tudnám hasonlítani. Talán.)
Felforrósítjuk a serpenyőnket az olajjal/vajjal, majd merőkanállal mérve egyforma palacsintákat sütünk.
Nekem ebből a mennyiségből 11 vékony darab jött ki.


Csokikrém:
10 dkg tejcsoki (pont volt itthon egy Milka)
10 dkg étcsoki (minél magasabb)
2,5 dl zsíros tej
3 evőkanál keményítő

A hideg tejben elkeverjük a keményítőt, majd folyamatos kevergetés közben elkezdjük melegíteni. Közben beledobáljuk a csokikockákat, és várjuk, hogy elolvadjon. (Én nem használtam külön édesítőt, lévén, hogy a tejcsoki - főleg a Milka - veszettül édes, de ha valaki csak étcsokival készíti, az ne sajnáljon plusz 5 dkg cukrot.) A legvégén egy sűrű, folyós, pudingszerű krémet kell, hogy kapjunk. Tegyük félre.

Összeállítás: Ehhez sem kell bajnoki tudás: Fogunk egy palacsintát, leterítjük egy tányér aljára, megkenjük a csokikrémmel, majd megszórjuk egy kisebb maroknyi krokanttal. (Vsásrolni is lehet, de készíteni is könnyű: karamellizáljunk cukrot, majd keverjünk hozzá apróra vágott diót/mogyorót, terítsük szét amilyen vékonyan csak tudjuk, és ha kihűlt törjük össze.) Nekem most sajnos nem volt elég, mert maradákot használtam (újat meg lusta voltam csinálni), de fontos, hogy ne sajnáljuk, jó ha ropog a fogunk alatt. Erre újra palacsinta kerül, csokikrém, grillázs és így tovább. Ha a tetejére is marad, feltétlenül öntsük rá és azt is szórjuk meg a karamellizált mogyoróval.


Forrás: BBC Good Food

2012. június 16.

Spárgás - rebarbarás - cseresznyés lencsesaláta fetával

Megjött a cseresznyeszezon.   örömködés. konfettizápor
Imádom.

Anya kapott egy kollégájától, illetve Á. is felhívott egyik nap, hogy menjek le, mert itt áll a ház előtt. Ő is cseresznyét (meg meggyet) hozott, a nagyijáéknál szedték. Még nem mondtam, de isteni volt, nagyon-nagyon köszi!
Kezdek olyan lenni, mint valami rossz pasi, akihez "a hasán át vezet az út": szinte bármilyen gyümölccsel meg lehet venni.
Személy szerint én olyan vagyok, aki először nyersen jól teleeszi magát néhány alkalommal (de aaaaanyira finom...), csak azután merül fel egyáltalán még lehetőségként is, hogy akár valami izgalmas is készülhetne belőle.


Na azt mondjuk nem állítom, hogy ez a saláta a legizgalmasabb dolog, de mindenképpen kipróbálandó. Még magam is meglepődtem, hogy hogy lehet ennyire finom. A rebarbara savanykássága, a feta sóssága, a cseresznye édeskés zamata... próbáljátok ki.


Hozzávalók 1 főnek:
1 dl lencse (átmosva, beáztatva)
5 szál zsenge zöldspárga
15 kicsi bazsalikomlevél
1 jó nagy marék cseresznye
4 dkg feta
1 szál piros rebarbara (kb. 20 centis)

Az előző este beáztatott lencsét alacsony lángon megfőzzük. (Közben folyamatosan pótoljuk az elfőtt vizet.)
A spárgát megmossuk,  fás végeit eltávolítjuk (erre a Stahl magazinban olvastam egy jó tippet: fogjuk meg a 2 végét, és hajlítsuk össze, ott fog elroppani, ahol a fás rész véget ér), és 4-5 cm-es darabokra vágjuk.
A rebarbarát ha szükségesmeghámozzuk, majd másfél centis karikákra szeleteljük.
A cseresznyét megmossuk, elfelezük  szemeket, és kimagozzuk.
A puha (de nem szétfőtt!!!!) lencséhez keverjük a spárgarudakat, rebarbarakarikákat, majd rámorzsoljuk a fetát, és összeforgatjuk. A cseresznyéket és a bazsalikomleveleket csak a legvégén adjuk hozzá.

Ötlet: a Green Kitchen Stories-tól

2012. június 14.

Papad tészta zsályás-gombás-túrós töltelékkel

Vallomás 1: Kezdek elfáradni. Várom az érettségi végét. De egyben félek is tőle. Mi lesz velem? Elveszek a nagy semmiben... (Vagy elhízok.)
Vallomás 2: Egyre többet gondolkozom a mi lesz ha- típusú jövőre irányuló kérdéseken. Mint mi lesz ha nem lesz elég pontom, mi lesz ha felvesznek, mi lesz ha nem vesznek. Bonyolult.

Vallomás 3: Ezt a mostani Blogkóstolót elrontottam. Egy kissé.


Mert mi is volt a feladat?
"Készítsünk el egy ételt xy blogjáról. "
Ebben a körben Nyammot kaptam, igen örültem mikor megláttam, mert ő az egyik olyan, akit kicsit közelebbinek/megfoghatóbbnak érzek, tekintve, hogy már találkoztunk. És mindketten aznap fedeztük fel a másik blogját. (Milyen aktuális, pont a 2.Blogkóstoló miatt :). )
Tehát valamit csinálni. Igen. Gondoltam édesre, sósra, de tekintve, hogy mostanában csak tanulok, nem nagyon kéne az édes dolgokat erőltetni. Akkor legyen ebéd. Elméletben megvolt a dolog, de sajnos tett nem követte. Egészen tegnapig. Amikor rádöbbentem, hogy basszus, határidő van, és elrohantam bevásárolni. Nagy gombát. Mondjam, hogy tipikus, hogy csupa féldiónyi aprósággal jöttem haza?
De ez van, nem volt mit tenni. Maradt a vészmegoldás, tekintve, hogy ezeket már megpucolni is egy kisebb tortúra volt (bár lehet, hogy csak azért nem akart lejönni a héja, mert nagyon frissek voltak), úgy éreztem, hogy nincs erőm babszemnyi kalapokba tölteléket varázsolni. Ezért a gombákat is belekomponáltam a töltelékbe, és összetört (mert azt sem sikerült épen felhozni apához) papad lapokra simítva megsütöttem. Így lett egy mondhatni óriási gombám, aminek eredetiben így kellett volna kinéznie. (Kivéve a chorizót. Azt kockákra vágott pink retekkel helyettesítettem.)

Ne haragudj Nyamm :( (Mindenképpen pótolom valamilyen módon.)

Hozzávalók 1 főre:
25 dkg gomba
3 szál újhagyma
1 nagy pink retek (csomós)
olívaolaj
só, feketebors
12 dkg túró
kb. 15 zsályalevél
4 feketborsos papad tésztalap

Az olívaolajat felhevítjük, majd picit megpirítjuk benne a felkarikázott újhagymát. Beletesszük a gombát is, és összesütjük. A legvégén jöhet a felkockázott retek, a só, gondolatnyi bors (a tészta nagyon durván csípős), zsálya és a tűzről levéve a túró is. Összekeverjük.
Ezalatt az egész vagy összetört papad lapokat (még lesz ezzel jó pár étel, majd akkor kifejtem) forró vízbe áztatjuk egy percre.
Egy tűzálló tálat kikenünk pálmazsírral, és egyenletesen elosztjuk benne a "főtt" tésztadarabokat. Rásimítjuk a túrós tölteléket, majd 200 fokon 15 perc alatt megsütjük.

2012. június 12.

Spenótos - túrós réteslasagne

"Lécci-lécci ne állat legyen. Meg ha lehet ne is növény. Vagyis ne nagyon konkrét. Embertan az príma. Mondjuk egy kis ökológiával fűszerezve. Bááár...abból vajon meg tudnak szivatni?"

Kb. ezek jártak a fejemben, miközben sétáltam a Ciszter felé. Bár tartottam magam az eredeti tervhez (miszerint úgy szeretném megtanulni, hogy bármit is húzzak, mindenből átfogó és megingathatatlan tudást tudjak nyújtani), azért minden nem lehet tökéletes.  MIndenkinek vannak gyenge pontjai. Valami, ami kevésbé érdekli. Valami,ami pontosan ezen okból kifolyólag kevésbé érthető és tanulható seggelhető számára.
Nekem ez kimondottan az állattan.
Aranyosak, meg minden,és tulajdonképpen a kifejlődésükig egész érdekes is a téma. A csíralemezek elkülönüléséig. A differenciálódás már nem az én asztalom.

A fent megfogalmazott kérésem pedig úgy tűnik meghallgatásra talált.
Állattan nem volt a borítékban. Növények sem. Ökológia bújt a papírok között: azzal indítva a kérdéssort, hogy akkor határozzam meg a biomassza és az ökológiai produkció fogalmait. Azt amit otthon, a könyv négyszeri átolvasása után sem tudtam megérteni.
DE embertan sehol. A jó kis embertan.
Helyette DNS elemzés. Felépítés, kötések, transzkripció, transzláció, tulajdonság áramlása, csupa-csupa finomság.

Ennél azért kicsit könnyebbet képzeltem el.


Ezt pedig a spenótszezon örömére.
Meg a megvett, aztán hűtőben parkoló réteslapok sürgős felhasználására. (Bármint mondtam én a porciózás királynője vagyok. Ha lenne ilyen cím, tuti megnyerném. Egy negyed kilós epret képes vagyok másfél hétig használni, ezalatt készítek belőle  5 féle ételt. És volt, hogy még ezután is maradt belőle. A réteslap dettó ilyen. MIvel egy alkalommal csak 1, max. 2 lapot vagyok képes felhasználni nagyon sokáig tart kivégezni egy csomagot.
Bezzeg a túró. Azt képes lennék együltő helyemben elkanalazgatni. Szerencsére mióta szabok magamnak gátakat, már az sem megy.* Az utóbbi hónapokban nem egyszer rámromlottak.  Éljen a mértékletesség!
 
Meg hogy lesz így belőlem egyszer vegán? Fokozatosan kell a dolgokat megszokni.

*A kivételek azok az esetek, amikor nagyon fáradtan/éhesen megyek haza, és úgy érzem, hogy csak édesség segíthet. Ilyenkor leülök, és halál simán megeszek egy csomag csomkiparányt. Utána persze belegondolok,hogy mit is tettem, és jön a lelkiismeretfurdalás. :(  Szerencsére ez nem gyakori, meg a meglévő alkalmakat is igyekszem minél inkább redukálni. Remélem ha lemegy ez az érettségis hiszti könnyebb lesz.


Hozzávalók 1 személyre (egy 12 x 10 cm-es formához):
1 réteslap
4 nagy marék megmosott spenótlevél
4 szál újhagyma (zölddel együtt) 
löttyintésnyi olívaolaj
15 dkg túró
só, bors,
1 teáskanál őrölt fehér mustármag
2 csipetnyi szerencsendió
pálmazsír
2 evőkanál joghurt.

Az olajat felforrósítjuk egy serpenyőben. 
A hagymát meghámozzuk, majd vékonyan felkarikázzuk, és megpirítjuk. Amikor már világosbarna hozzáadjuk a megmosott, jól lecsepegtett! spenótleveleket, és összefonnyasztjuk. Közben sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a mustárport és szerencsendiót. Keverjük össze a túróval. Itt ellenőrizzük, hogy elég sós-e! (Akár fetát is morzsolhatunk bele, akkor nem is kell utósózni.)
A réteslapokat felvágjuk akkora darabokra, hogy pont akkorák legyenek,mint a sütőtálunk. (Négyzetnél ez értelemszerűen egyszerűbb, de körnél sem megoldhatatlan: a felhajló széleket rendezzük úgy, hogy ne takarják egymást, a legfelsőnél pedig tűrjük be".) 
Számoljuk ki, hogy hány lapunk lett, egy rétegnek 2 lapot számoljunk. Ennek megfelelően osszuk el a tölteléket is.
Kenjük ki vékonyan a tálunkat pálmazsírral, és rétegezzük a lapokat, illetve a tölteléket. A tetejére feltétlenül tészta kerüljön. Ezt kenjük le a joghurttal.
200 fokos sütőben nagyjából 20 percig süssük. (A teteje lehet, hogy kap egy erős barnás színt, de ennek nincsen égett íze, sőt. Nagyon-nagyon finom.)
(Persze az is lehet, hogy tényleg megég, ebbe az esetben ne együk meg.)

2012. június 10.

Mazsolás - diós - aszaltbarackos vegán biscotti

Azt hiszem kimondható, hogy ez a mostani csütörtök nem kedvezett egyikünknek sem.

Na jó, talán nekem (találtam egy szuuuper helyet, ahol jó alaposan bevásároltam ilyen-olyan kiegészítőkből), bár pont sikerült egy biciklis "ütközést" is összehozni (illletve csak azáltal nem lett csattanás a dologból, hogy félrerántottam a kormányt, így viszont beestem egy lámpaoszlop mellé). Nem vagyok az a sebnyalogatós típus (amikor egyszer tényleg elütöttek, akkor is az volt a legnagyobb problémám, hogy vajon a használhatatlan biciklit tolva odaérek-e még időben angolra), de azért este elmeséltem apának és anyának is, hogy 1. milyen idióta módon közlekednek a magyarok, 2. mindig muszáj hordani a sisakot. És valóban így is van. Sosem tudhatod, hogy mi történik.
Szerencsére csak néhány lila folttal gazdagodtam, a biciklinek semmi baja (hál istennek én voltam alul), de a legpozitívabb, hogy a hátamon lévő porcelánnal megpakolt hátizsákban sem tört el semmi. Fogalmam sincsen ezt hogy tudtam összehozni, mivel be se voltak csomagolva (talán annyira szorosan egymásnak préselődtek? Kissé elszámítottam magam táskaügyileg, így a vizemtől pl. meg kellett válnom, mert már nem fért be), de minden ép és sértetlen.
Hullajtottam volna pár könnycseppet ha összetörnek.

Ez a csütörtök este panka módra.
Apu már kevésbé volt szerencsés. Néhány perccel azután, hogy beszéltünk (ő is éppen biciklivel volt), lecsukódott előtte egy sorompó, ő pedig úgy befékezett, hogy átesett fölötte. Volt rajta sisak, de azért sikerült eltörnie a kulcscsontját. Mindezt úgy tudtam meg, hogy másnap egészen véletlenül felhívtam délelőtt, és akkor mondta, hogy éppen műtétre vár. Először azt hittem viccel, de...sajnos nem.

Sajnálom, hogy nem az érettségik után történt a dolog (ha már egyszer megtörtént), mert ugyan feljöttem hozzá, de jó/érdemi társaságot (illetve segítséget) nem nagyon tudok nyújtani. Most csak egy dolog van dolognak kéne lennie: tanulás, tanulás és még több tanulás.
De már nincs sok. Legkésőbb huszadikán befejeztem.

És egy kis "slusszpoénként" szintén csütörtökön derült ki, hogy anya barátját nem engedik ki Líbiába. Nem írta alá a külügyminiszter. Úgyhogy szegény ő is nagyon maga alatt volt (meg szerintem van is). :( 
Fel a fejjel P.! Anya azt szokta mondani, hogy minden okkal történik.


Ez pedig végre, a már múltkor emlegetett vegán biscotti.
A zabpehelytől ugyan kicsit müzliszelet állagot kapott, de ha ezt liszttel helyettesítjük, teljesen "normális" kekszeket kapunk. Ezenkívül én az ízesítéssel is úgy vagyok, hogy annyi aszalványt tartalmaz, hogy szinte nem is cukrozom. Minek? Nekem elég édes. Hangsúly a nekemen, mert anya például konkrétan kifogásolta, hogy nem édes.
Hát ... igen. Mivel nem nagyon eszem túlédesített/sózott dolgokat, a természetes ízekre sokkal inkább fogékony vagyok. Illetve érzem őket. (Nem mondom, hogy rövid idő volt, de megérte. Csodálatos érzés mindent érezni. Úgy, ahogy az meg van teremtve.)


Hozzávalók 20 darab kekszhez:
15 dkg teljeskiőrlésű liszt
2 dkg tönkölykorpa
3 dkg aprószemű zabpehely
kb. 5 evőkanál nyírfacukor (édesszájúaknak ez is kevés lesz szerintem, de én mondjuk csak kettőt használtam)
1 evőkanál olaj (olívánál érdemesebb valami semlegesebb ízűt használni)
1,5 dl almapüré
5 dkg pirított dió
3 dkg mazsola
4 dkg aszalt barack
1 mokkáskanál gyömbérpor
1,5 teáskanál szódabikarbóna

Keverjük össze a száraz hozzávalókat: a lisztet, korpát, zabpelyhet, nyírfacukrot, szódabikarbónát, mazsolát. A barackokat vágjuk apró darabokra, a dióról dörzsöljük le a héját, majd törjük ösze. Ezeket is adjuk a keverékhez.
Az almapüré egyszerű nyers, majd leturmixolt almát jelent (én héjastul tettem a gépbe), de érdekes lehet kipróbálni párolt változattal is.
A száraz anyagokat vegyítsük össze az almapürével és az olajjal, dolgozzuk tésztává.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. 
Készítsünk egy darab karvastagságú rudat, és tegyük sütőpapíros tepsire. Süssük 25 (esetleg 30) percig - de ez nem lesz olyan igazi száraz állagú - majd vegyük ki, emeljük át rácsra, és 10 perc alatt hagyjuk kihűlni. Ezután vágjuk 2,5 centis szeletekre (ezt annyira vékonyra nem lehet, mert szétesik), tegyük vissza a tepsibe, és még 10 percig pirítsuk a külsejét.

2012. június 8.

Kapros - túrós zöldspárga paradicsommal és mozzarellával

"Anya -Mit ebédeltetek apánál?
 Marci -Rántottát.
 Anya -A rántotta nem rendes ebéd.
 Marci -Dehogynem, nagyon hosszú ideig készül!"

Nagyjából ennyi a kisöcsém fogalma a normális ebédről. De kérdem én, tényleg így van?
Mert való igaz, vannak ételek,amikre rá kell szánni az időt. Most konkrétan egy sem jut eszembe, de mentségemre legyen mondva, nem nagyon szoktam ilyeneket készíteni. Vagy várjunk csak, mégis van egy: a muszaka! (Bár ez sem saját tapasztalat, csak mindenhol ilyeneket olvastam. Most vagy ők unják el hamar, vagy én bírom sokáig, vagy tényleg hosszú. Majd a padlizsánszezonban kiderül. :D )
De véleményem szerint semmivel sem rosszabbak azok, amiket pikkpakk össze lehet dobni. (Én szerintem csak ilyenen élek.)

Bár kinek mi a pikkpakk... elég szubjektív műfaj. Aki mekis kaján nőtt fel annak egy kenyeret megkenni is hosszú. Hát még egy rántotta :D. (Anyu ne akadj ki, nem Marcira gondoltam.)


Hozzávalók 1 adaghoz:
2-3 db pufirizs
10 dkg túró
1 szál újhagyma
majdnem 1 dl tej
1 csomó kapor
só, bors
1 paradicsom
6 nagyobb szál zöldspárga
5 dkg mozzarella
pálmazsír

Egy tűzálló tálat szép egyenletesen körbemasztolunk pálmazsírral.
Ebbe beletördeljük a pufirizseket (minden csomagból marad 1-2 kallódó példány, ami már nem fér bele a kenyeres-dobozba) és félretesszük.
A túrót villával összetörjük, fellazítjuk a tejjel, sózzuk, borsozzuk, belevagdossuk a megmosot újhagymát és kaprot,majd egyenletesen a rizs tetejére kenjük.
A megmosott paradicsomot vékony karikákra szeleteljük, és  a túró tetejére pakoljuk.
A spárgák kemény végét (ha van, bár nekem ezek mindig szuperzsengék) levágjuk, és minél több felületet takarva a paradicsomok tetejére rendezzük.
200 fokos sütőben 20 percig sütjük. Ekkor kivesszük, a tetejére szeleteljük a mozzarellát, majd visszadugjuk 2-3 percre, hogy a sajt folyósra olvadjon.  :)

2012. június 6.

Mogyorós - csokis - vörösáfonyás biscotti


Nem az a barát, akivel néha elbeszélgetsz. Az a haver.
A barát az, aki ismer. Kívül, belül. Az összes hibádat, de ennek ellenére a mérleg súlya a pozitív irányba tolódik el. Aki erősít. Akitől jobbá válasz, azáltal, hogy vele vagy. Aki tisztel. Megért. Akinek az öröme/sikere boldoggá tesz téged is, úgy, mintha veled történt volna.

Egy barátság nem attól jó, hogy tökéletesnek látod a másikat.
Nem. Az elvakultság.
Egy barát attól igazán barát, hogy nem akar neked rosszat.
Butaságnak tűnhet, hogy ilyeneket írok, mert ez olyan egyértelmű. De nekem is beletelt egy időbe, mire rájöttem. Arra, hogy ez "besztfrendség"  legfőbb ismérve. Amikor valaki nem abból vágyik szenzációra/pletykára, hogy te hogyan szenvedsz. Amikor inkább hallgat, de nem tesz tönkre.
Higgyétek el, ennél csodálatosabb nincs.

És ez nekem megadatott. Nem is egy, több kiadásban.

Szívből kívánom mindenkinek, hogy legyen valaki, akire azt mondhatja: "igen, ő a barátom". És a fent leírtak fényében szintén szívből kívánom mindenkinek, hogy mélyen gondolkozzon el rajta, kit nevez legjobb barátjának.


Biscottit azért ne válasszunk barátnak.  Vagy ne nagyon kedveljük meg, mert nem lesz hosszú a kapcsolat. Én sorban vesztem el őket. (Mondjuk nem ezt, mert megvan a tojásmentes verzió!!!!, nekem nagyon ízlik, majd hozom azt is.) Meg a család is. Ők a fenti példányokat.
De szerencsére viszonylag egyszerűen pótolhatóak. (Mármint a kekszek.)
Csak egy kis ihlet kell.


Hozzávalók 25 közepes db-hoz:
17 dkg liszt
15 dkg pirított mogyoró
18 dkg cukor
7 dkg marcipánoscsoki (kényszer szülte helyzet, de kifejezetten jót tett neki)
4 dkg vörösáfonya
2 nagy tojás
1,5 teáskanál szódabikarbóna
csipet só

A tojást és cukrot habosra keverjük, majd óvatosan beleadagoljuk az összekevert száraz hozzávalókat (Én ekkora magmennyiségnél lsuta vagyok darabolni, csak beleöntöm néhány részletben a mozsarunkba, és összezúzom. A csokit most szintén kézzel törtem,mert ez ilyen vékony csokirétegű,könnyen aprítható darab volt.)
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra.
A múltkorival ellentétben most nem egy hosszú, hanem 3 rövidebb/kisebb rudat formáztam. Igen, ez jobb módszer.
Süssük 20 percig, aztán vegyük ki,és rácson hagyjuk hűlni. (Ekkor még nagyonpicit puha, de már szép színű.) 
10 perc után szeleteljük fel 2 cm-es darabokra, majd tegyük vissza még 10 percre a sütőbe.

2012. június 4.

Borzas torta fehér rózsákkal



Kezdek belejönni a rózsázásba, azt hiszem :), bár az is igaz, hogy ezúttal a nem szinezett friss massza jobban a segítségemre volt,mint a múltkori.

Amúgy egy az egyben ugyanaz a recept, csak:
-ez a torta majdhogynem kétszer olyan nagy
-a diós belső krém helyett kívülre hasonló elven főzött csokikrém került, hogy a sötét alapon mutassanak is azok a virágok :)
A zilált hatás pedig kifejezetten Réka ötlete volt (akinek az anyukájának a szülinapjára készült), ami ötletként tényleg jól nézett ki, a megvalósításomban már kevésbé. Majd ezt is gyakorlom.

De az illata valami fantasztikusan jó volt. A rózsák és a csokikrém keveredése, hmm.
(Ma amikor nézegettem a róla lőtt képeket, és kicsit közelebb hajoltam a laptophoz, megcsapta az orrom az illata. A krémé. Megmerevedtem. Jézusom,már hallucinálok? Vagy ennyire édességhiányom van?  Az utolsót nem zárnám ki, bár semmi alapja nincsen, de kis nyaktekergetés után felfedeztem, hogy csak egy pici tegnapról megmaradt része illatozik az asztal túloldaláról.)

2012. június 3.

Frissen a piacról: zöldspárgás-gombás újkrumpli "bikavérrel"

Barátok lettünk.
Én és a piac. Minden alkalommal amikor belépek a koszos gumifüggönyön, megcsap az az illat. Az a semmivel össze nem keverhető aroma. Benne van minden: a zöldségek, fűszerek, pékáruk és árusok lelke.
És ez jó. Nagyon jó.
De mint egy valódi baráttal, itt is tartani kell a kapcsolatot.* Ápolni. Szerintem ennek szépen eleget teszek, hetente többször is látogatom. Nem hosszan, de pörög azélet. Én pedig nem szeretek sokáig egy helyben állni.

* Többet járok piacra, mint ahányszor az igazi barátaimmal találkozom. És ez nem vicc. Hatalmas szégyen. Kezdjem újra, hogy bocsi, kissé antiszoc vagyok?


De szereztem még egy kispajtást (ugyan őt az Auchanban), egy csokor zöldspárga személyében.
Vannak alapanyagok,amikre ránézek, és már be is indult a fantáziám, hogy mit lehetne csinálni belőle. Nos, a spárga nem tartozik ezek közé. Sőt. Legtöbbször rá se nézek. Illetve átnézek rajta. Azonban most olyan akcióban volt, hogy nem lehetett otthagyni. Egy jel volt, és jó szokásom hallgatni az ilyen üzenetekre.

Azonban még mindig lövésem sem volt, hogy mibe álmodjam bele. Gógli fel, pörgettem az oldalakat. Így sütve, húsba tekerve, levelestésztán, már kezdtem elkeseredni, hogy áá, ez egy túl flancos valami nekem.
Végül aztán lett megoldás, hogyne, valahogyan mindig van. Vagyis mindig lesz. Jelen esetben az ihlet itt rejtőzött. (Nagyon szimpatikus az oldal, bár nem ereszti túl bőre a szövegelést, amit én azért szeretek. Persze minden blog más, pont ettől jó.)


Hozzávalók 1 főre:
10 dkg gomba
5 db másfél diónyi újkrumpli
7 szál zsenge zöldspárga
0,5 dl vörösbor (nekünk egy Egri bikavér volt a hűtőben bontva)
4-5 levél bazsalikom
2 szál borsikafű
só, fehérbors
1 evőkanál olívaolaj
pálmazsír
1 evőkanál szotyi
1 dkg növényi sajt

A krumplikat megmossuk, majd 5 perc alatt félpuhára főzzük őket. 
Kikenünk pálmazsírral egy tűzálló tálat, belerakosgatjuk a meghámozott, félbevágott krumplikat,majd lecsepegtetjük olívaolajjal.
200 fokos sütőben 10 percig sütjük.
Ezalatt meghámozzuk a gombát, megmossuk a spárgát: a keményebb végeit levágjuk, a maradékot kettévágjuk. A sütőtálban összevegyítjük a zöldségeket  a krumplival, sózzuk, borsozzuk, belevagdossuk a fűszernövényeket, majd rálocsoljuk a bort. Újabb 15 percre visszatesszük a sütőbe.
A legvégén rászórjuk a sajtot és a szotyit, megvárjuk, hogy ráolvadjon,és azonnal tálaljuk!

2012. június 1.

A legjobb kakaóscsiga(?) 11.


Nefelejcs Sikér Pékség      (Szfvár, Távirda utca)


130 Ft      (12,5 dkg)

Hiányoztak már a kritikáim,mi?

Nagyim nagyon sokszor meglep minket egy-egy csigával, (szerencsére mindig máshonnan) szerdán éppen ezzel.  A tésztája egész jó. Édeskés, puha, de sok. Nagyon sok. Még tisztességes adagnyi töltelékhez is, nemhogy ennyihez! Mert nem is érezhető. Annyira kevés.

Vedd meg: ha szereted ha a forint(od) még ér valamit.

5/10