ATE #5

Gabonakávé szójatejjel, és egy kis almás "desszert".
Egészen véletlenül olvastam a napokban a könyvtártúrám során valamelyik diétás magazinban, hogy ha éhesek vagyunk, reszeljünk le egy almát és keverjük össze fahéjjal. Mivel piacozás előtt álltam, és a hűtőtartalom kissé korlátozott volt, a néhány kallódó alma láttán beugrott az ötlet.
Lereszeltem egy almát, összekevertem 1 evőkanál zabpehellyel és puffasztott amaránttal, ízesítettem rengeteg fahéjjal, egy kevés kardamommal és szerecsendióval. Legutolsó mozzanatként megszórtam kókuszpehellyel és (mazsola híján) Goji bogyóval.
Mint a legjobb almáspite töltelék.

Viszont valószínűleg több gabonát kellett volna belekevernem, mert a telítő hatása nem tartott sokáig túl sokáig.
Újabb 2 alma.

Már régóta szerettem volna eljutni a Napfényes Étterembe. Apával el is terveztük, hogy akkor pénteken ott vacsorázunk, de nem jött össze. Helyette lett ez az ebéd. Párolt káposztát és zöldségkrémmel töltött rántott tönkölypalacsintát ettem, hmm. Nagyon finom volt. A káposzta pont kellemesen fűszeres volt, a palacsinta pedig nagyon különleges - a krém és a tészta szinte összeolvadt a számban. (Ez a zöldségkrémes töltelék nagyon nyerő, de hiába próbálgattam evés közben kitalálni, hogy miből lehet, nem sikerült megfejtenem. Szerencsére az egyik szakácskönyvükben benne van a recept.) Annyira "háziasnak" hatott az egész, mintha az én kezeim közül került volna ki. (Bár a rántottsága miatt ez lehetetlen.)
Mivel szokás szerint késésben voltunk, a desszertet nem tudtuk megvárni. Sajnálom, mert a glutén és cukormentes túrógombóc izgatta a fantáziámat. 
Na, majd a következő alkalommal.

Vacsorára az aktuális kedvenc "gyorsvacsorám" készítettem: sült kukoricás-céklás "shambart". Az elnevezés maximálisan helytelen, mert a shambar az egy leves, ez pedig... mint láthatjuk, nem. De shambar fűszert használok, így ráragadt a név.
A művelet igen egyszerű: 1 jó nagy maroknyi fagyasztott kukoricát egy közepes felkockázott céklát összekeverek 1,5 maroknyi pirított magvas kenyérkockával, 1 teáskanál shambarral, pici fahéjjal, sóval, borssal és 3 nagy evőkanál natúr joghurttal. (Ne áztassa el, mert akkor nem tud majd átsülni.) Egy tűzálló tálba kanalazzuk a keveréket, majd 200 fokos sütőben kb. 25 percig sütjük. Az első 15 perc után megszórjuk a tetejét sok-sok durvára vágott dióval, nekem ez a kedvenc részem az egészben, valami elképesztően klassz íze lesz átsülve.
Előtte, illetve miközben sült gyümölcsöztem, utána pedig egy jó kis átmelegítő kávé levezetésnek, ezútal rizstejjel. Mert rájöttem, hogy sokkal finomabb, mint a szójatej.