2013. február 20.

banános granola kendermaggal és mogyoróval


Éreztétek már úgy, hogy minden rossz?
Kimondva, kimondatlanul, de úgy van.
Hogy utálsz belenézni a tükörbe, hogy minden ruha hülyén áll rajtad, és amikor kinyitod a naptárad, legszívesebben hánynál az előrelátható programoktól. Hogy éjjelente rosszul alszol és butaságokat álmodsz, ennek ellenére már jóval az ébresztő jelzése előtt fennt vagy. Hogy minden egyes óra csigalassúsággal telik el, de ha fegyorsítanák sem lenne jobb, mert nincs hova. Hogy vasárnap este, amikor lefekszel és végiggondolod a következő heted, nem tudsz egy olyan napot sem mondani, amit vársz. Csak annyit, hogy bár lenne már vége.

Először azt hittem a tél.
Hogy tudat alatt már biztosan elegem van az egészből, napsütésre vágyik a testem, meg ilyenek.
Persze ha így is van, nem indok arra, hogy így érezzek. Számomra semmi sem elég nyomós ehhez. Így nekiláttam gondolkodni. Tudjátok, visszavezetni a szálakat, mint ahogyan Jancsi és Juliska tették volna a sütimorzsákkal.
Egy-két hazabuszozás az iskolából, és meg is lett. Kissé furcsán nézett rám a többi utas, úgyhogy arra tippelek, halkan fel is nevethettem.
Mert a válasz olyan egyszerű.
1. Próbálok beilleszkedni. Vagy beolvadni? Mindegy, a lényeg, hogy azt csinálni amit a többiek. A "korombeliek", ahogyan apa mondja. Ha barátkoznak, barátkozni. Ha buli van, bulizni menni.
Egészen idáig azzal töltöttem az életem, hogy normális legyek. Átlagos. Mert mindenki olyan boldog, gondoltam, nyilván abban van a kulcs, ahogyan élnek. És valóban.
Boldogok, mert buliznak szórakozni járnak. De nem a buli miatt. Hanem mert élvezik.  
Mert szeretik csinálni.
Én nem. Ergó nagy valószínűséggel nem fog boldoggá tenni. Sőt. KIfejezetten rossz lesz tőle a közérzetem.
Tehát ha jól akarom magam érezni, nem ezt kell csinálnom. Hanem azt, ami belülről jön. Még ha ettől egészen más i s leszek, mint a többiek.

2. Túl sokat dolgoztam. Vagy kicsi a monotóniatűrőképességem. Esetleg elegem van a fagyoskodásból. Nem tudom. De nem is számít.
A lényeg, hogy amennyire élveztem eleinte a reptéren töltött időt, mostanában már a rémálmaim szerves része a kép, amint ott téblábolok a taxibódé mellett 4 pulcsiban és harisnyában.
Ráadásul nagyon sokat kell utazni. 1,5 óra oda, 1,5 óra vissza, rengeteg értékes idő, mondhatni a semmire. Bosszantó. Egyrészről jó lenne valami közelebbi, másrészről viszont tudom, örülhetek, hogy bárhol is van helyem.
Dilemma. Egyenlőre visszaveszek a tempóból. Szerettem volna eljutni odáig, hogy el is tudom látni magamat teljesen, és "tartalékolni" is tudok. Az első nagyjából pipa, de a kettő... Nos, suli mellett nem megy. Eldobhatnék mindent, a főzést, a blogot, széthajthatnám magam, de szerintem úgy sem menne.
És nem is akarom. Mert semmi értelme úgy élni az életedet, hogy közben egy ronccsá változol. És utálod az egészet.
A hétvégéimre is szükségem van. Arra, hogy pénteken azt mondhassam, igen, most hazamegyek Fehérvárra, és egy kicsit kikapcsolok. Nem pedig arra, hogy azon matekozzak, hogy 6, vagy 6.30-ra húzzam az órát.
1 dolgos, 1 dologtalan víkend. Kompromisszumban jó vagyok.


Ráadásul az időjárás is teljesen érthetelenül viselkedik, egyik pillanatban süt a nap,de amikor következőnek kinézek az ablakon, már azt kell látnom, hogy a hó szakad.
Legyen már tavasz. Lécci.


banános granola kendermaggal és napraforgómaggal
 recept a Happyolks oldalról

- Szeretem a banánt. Az ízét, az állagát, de itthon sajnos nem lehet finomat kapni. Mondhat bárki bármit, aki kóstolt már valódi, frissen a fáról szedett érett banánt, tudja, hogy az itthon banán néven forgalmazott zöld íztelenségek köszönőviszonyban sincsenek egymással. Már eljutottam arra a szintre, hogy nem gyümölcsnek, hanem édesítőanyagnak tekintem, ahhoz ugyanis kiválóan lehet használni a piacon leakciózott puha héjű, sötétbarnás foltokkal gazdagon ellátott darabokat. Mást nem is veszek, azoknak legalább van ízük. 
Akik szeretik a banánt, a ropogósra sütött magokat, és valami egészséges finomságra vágynak a bolti agyoncukrozott "müzli" helyett, itt a tökéletes alternatíva. Nagyon-nagyon finom. Én a végén már csak magában ettem. udjátok milyen jó móka kiszedegetni az összeragadt darabokat az üvegből? Máskor tuti nemtöröm össze. - 


2 csésze zabpehely
1 nagy evőkanál méz
2 érett banán
50 ml kókuszolaj (olvasztva)
kisebb maréknyi szárított narancsvirágszirom
1 csapott teáskanál fahéj
1/2 csésze pörkölt sótlan földimogyoró
1/4 csésze kendermag

A zabpelyhet, kendermagot, a durvára vágott mogyorót és a narancsvirágszirmot összekeverjük.
Egy kis pohárban megolvasztjuk a kókuszolajat (szobahőmérsékleten nekem túl szilárd), majd a banánnal összeturmixoljuk. 
Egy nagy tálban összeforgatjuk a nedves és száraz részeket, beledolgozva a fahéjat és a mézet is, úgy, hogy a banános kence mindenhol bevonja a szemeket. (Ha valaki kimondottan édesre szeretné, az használjon több mézet.)
Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.
Béleljünk ki sütőpapírral egy kisebb tepsit, majd terítsük szét benne egyenletesen a masszát.
Süssük addig, míg szép aranybarna nem lesz mindenhol. Közben érdemes többször is átforgatni, hogy egyenletesen tudjon pirulni. 

MIután kivettük a sütőből hagyjuk kihűlni, törjük össze, ha darabosabban szeretjük, majd tállajuk joghurttal, vagy tejjel, gyümölccsel.
Száraz helyen viszonylag hosszabb ideig is eltartható. Persze kinek mi a hosszú.


banana, hemp seed and sunflower seed granola

2 cup cutted oatmeal
1 big tbsp honey (or more, if you have a sweet tooth)
2 ripe banana
50 ml coconut oil (melted)
smaller handful of dried orangeblossom
1 heaped tsp cinnamon
1/2 cup peanut
1/4 cup hemp seed

Stir the oatmeal, hemp seed, the roughly cutted peanut and the orange blossom.
In a smoll bowl melt the coconut oil then mix with the ripe bananas. In a bigger bowl mix the wet and dry ingredients adding the cinnamon and honey also. You're ready, if the the banana puree covered all of the oat pieces.
Preheat the oven to 200 C.
Lay baking sheet into a rack than couch similarly the granola
Bake until go golden everywhere. It takes 15-20 minutes. For reaching the same color try to turn over 2 or 3 times.
After you get out from the oven let it cool, than broke into smaller/bigger pieces, than serve with yoghurt or milk. Store in a dry place.

3 megjegyzés:

  1. szerintem nem baj, ha nem bulizol, ha nem szereted, ne érezd magad emiatt furának! Abszolút igazad van, csináld azt, ami belülről jön! :) :)

    VálaszTörlés
  2. Édes Pankám!
    Szerintem legyél mindig önmagad! Tedd azt, ami belülről jön! Én pont így szeretlek :)!
    És tavasz is lesz.. és nyár is...:)
    Ennél valami frappánsabbat akartam írni, de így sikerült. Úgy is tudod mire gondolok, mi szavak nélkül is értjük egymást :)!

    VálaszTörlés
  3. Mit dolgozol, ha szabad tudni?
    A bulizós részt akár én is írhattam volna. Párszor elmentem felbuzdulva, hogy húúh majd milyen jó lesz. Utóbbiak (amelyekre fősulisként, vagy azután mentem) olyanok voltak, hogy hát lesz, ami lesz. Még gimiben nagyon izgatott voltam, ha néha napján elmentünk, de a végeredmény mindig ugyanaz lett. Nem tudtam felszabadulni... Egyáltalán mit is jelent az, hogy felszabadulni? Lehet, alapjáraton vagyok felszabadult, és egy bulis hely "gúzsba köt". Nem éreztem jól magam, sőt megbánás is volt bennem, hogy minek pazaroltam az időm, a pénzem, amikor ez nem emeli a lelkem. Inkább beülök egy teázóba, megnézek egy filmet, sétálok, főzök, blogot írok. Mert azoktól jól érzem magam. Lehet, valakiket nem rég megsértettem azzal, hogy lemondtam a bulit, de magamat is kell annyira szeretnem, hogy 25 évesen nem megyek bele olyan dolgokba, ami nekem nagyon nem jó. Na, jól kiveséztem ezt. Egyet értek Veled. Ilyennek is kell lenni, és ne változz meg csak azért, hogy a többséghez hasonulj. Ha nem a buli derít jó kedvre, akkor nem kell menni. :)

    VálaszTörlés