2013. június 2.

prágai hétköznapok {szedres-cukkinis brownie}


Visszagondolva, az egész úgy indult, hogy hétfő délután megkérdeztem apától mit tervez keddre. Mindezt azzal a "hátsó" szándékkal, hogy elcsaljam magammal ebédelni a PASTA.-ba. (Van egy nempadthai elnevezésű tésztájuk, ami már nagyon régóta izgatja a fantáziám. Viszont csak heti 1x szerepel az étlapon, így viszonylag komolyabb szervezést igényel a megkóstolása.)
Egy pillanatra elgondolkozott, majd mintegy véletlenül eszébe jutott, hogy lehet, hogy megy Prágába. Csend.
"Elviszel engem is?"
Igen, ez nálunk egy kicsit így működik. Apa mindig azt mondja, hogy ha van lehetősége, miért ne tenné meg?

Így esett, hogy eljutottam Prágába.
Csak úgy spontán.
Tudom. Iszonyú szerencsés vagyok.



Ezért klassz a vizsgaidőszak.
Persze, kell tanulni, de sokkal kevésbé kötött időbeosztásilag. Viszont a vizsga nem kérdez. Nem vár magyarázkodást, hogy miért nem tudod.
Tudd. Az a lényeg.
Pénteken kettő vizsgám volt. Az egyikhez 4 féle könyvből kellett fejezeteket elolvasni. Osztottam, szoroztam, és a feleslegesen nehéznek tartott darabokat (lásd Atkinson - az előző tanárunk maga mondta, hogy az ha másra nem is, arra jó, hogy mozgásképtelenné tegyél vele valakit az utcán) gyorsan átolvastam éjszaka, a többit pedig besuvasztottam a bőröndbe.
Személy szerint szeretek tanulni. Nem mindig, de meglepően sokszor azon kapom magam, hogy szórakoztat. (Természetesen ez erősen tantárgyfüggő.) Nekem nem okoz lelki törést, hogy egy ilyen helyen efféle dolgokkal kell töltenem az időm.
Sőt.
Van valami varázslatos abban, amikor egy Károly-híd melletti padon, a lemenő napsugarak mellett memorizálod a biofizikát.


Szóval eszméletlenül jól éreztem magam.
Annyira nem is tudom... nagylányos volt. Maga a tény, hogy önmagamról rendelkezem nem furcsa, de hogy mindezt egy teljesen idegen országban teszem... az már az. Egyedül Prágában, úgy, ahogyan kedvem tartja. Oda megyek, ahova csak szeretnék. Azt csinálok, amit csak szeretnék.
Nagyon furcsa érzés.

Ahogyan visszaértünk a szállodába az első vacsiból, elhatároztam, hogy másnap csak és kizárólag vegetáriánus étteremben vagyok hajlandó enni. Mert persze, szeretem a salátákat (és ebből még az "anyagot" se spórolták ki, ami ritkaság), de azért annyira mégsem. Meg nem szeretnék 2 kilóval kevesebbel sem hazamenni.
Nem is kellett sokat keresgélnem, itt, egy csomó címet találtam. Meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy Prágában ilyen sok van. És akkor még nem is tudtam, hogy ez csak a töredéke az teljes listának. Azon a helyen ugyanis ahol ebédeltem, a "mitérdemesmegnézniprágában" típusú kérdezősködésemre a kezembe nyomtak egy kifejezetten "zöld térképet", amin a mindenféle látnivalók mellett, külön jelölték a vegetáriánus/vegán opciós, és a kizárólagos húsmentes helyeket is.
Így fogtam magam, és a "unique location"-ként jelzett helyek mellett felkerestem az összes közeli vendéglátóegységet. Mindezt azért, hogy eldöntsem, hova érdemes beülnöm vacsorázni.


De megérte. Egyrészt, mert  a maximálisan céltalan kóborlás nem az én műfajom, másrészt pedig olyan finomakat ettem.
A MAITREA-s borsókrémleves ízét még mindig a számban érzem. Nem tudom hogyan csinálták, de életem legjobb borsólevese volt. De annak is hatalmas a fílingje, amikor az ember a város közepén üldögél egy asztalkánál, és vajjal kenegeti a croissant-ját, hozzá pedig elmélázva kanalazza a hatalamas mennyiségű tejhabot. Fantasztikus.
Annyira örülök, hogy meg tudtam csinálni. Hogy el tudtam engedni magam. Egy kicsit. Elengedni a mindennapjaimat, és kipróbálni valami mást. Átélni azt, amire vágyom. Egy másfajta életet. Ahol nem az étkezés van a középpontban.


Őszinte leszek.
Számomra az evés nem könnyű. Sajnos már majdnem 6 éve küzdök...sikertelenül. Nem megy.
Nem tudok elszakadni a gondolatoktól, amik tönkreteszik az életemet. Attól, hogy mit, mennyit és hogyan eszem. Erről szól az életem. Szánalmas.
Pedig ennek nem szabadna így lennie. Mert az élet ennél többről kellene, hogy szóljon. Többről kell, hogy szóljon. Sokkal többről.
De küzdök.
Nem adom fel. Ahhoz, hogy a jelenlegi állapotot elérjem, nagyon sokat tettem. Olyan dolgokat, amikre a legtöbben azt mondják: lehetetlen. Én azt mondom nem az. Megcsináltam.
De az biztos, hogy nem volt könyű. Sok lemondással, szenvedéssel járt. De akkor ez valamiért jó volt. Szomorú.
Viszont ha azt már megcsináltam, akkor a visszautat is végig tudom járni. Mert ez nem egy egyirányú utca.  

Már csak meg kéne találnom.


szedres cukkinis brownie   (12 nagyobb kocka)
  recept a Happyolks-ról

- Amikor apát megkérdeztem, hogy milyen lett, mindössze annyit mondott, hogy jó ragacsos. Naná. Ez a brownie lényege. És hogy mi a legklasszabb? Az, hogy mindez nem a rengeteg vajtól van így. Hanem a cukkinitől. 
Igazi lelkiismeretnyugtató darab. Főleg nyár előtt. -


2 csésze reszelt, kinyomkodott cukkini   (nekem egy 45 dkg-os darab)

1/4 csésze kókuszolaj
2 kisebb tojás
8-10 dkg méz
1+3/4 csésze liszt    (nálam köles, barnarizs, zabpehely, kukorica és rozsliszt)
1/2 csésze kakaópor     (minél magasabb kakaóvaj tartalommal)
2 teáskanál vaníliapor
1 púpos teáskanál szódabikarbóna és sütőpor
1,5 csésze szeder    (nekem fagyasztott)

A kókuszolajat, cukkinit és a tojásokat keverjük össze, majd csorgassuk bele a mézet is. 
A száraz hozzávalókat egy külön tálban vegyítsük össze.
Dolgozzuk hozzá a száraz keveréket a cukkinis masszához, majd a legvégén keverjük hozzá a szedret is.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Kenjünk ki kókuszolajjal egy tepsit, hintsük meg vékonyan liszttel, majd simítsuk bele a masszát (viszonylag sűrű, így "nehéz" vele dolgozni).
Süssük nagyjából 25 percig, illetve míg nagyjából már szilárdnak nem tűnik.

Tálaljuk tejszínhabbal (kókusztejszínnel isteni!), fagyival, vagy csak egyszerűen önmagában.

9 megjegyzés:

  1. Üdítő volt olvasni ezt a bejegyzést! :)
    Hajrá Panka!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te az első sorból fogod figyelni az egészet anyu, a kezemet fogva :)

      Törlés
  2. Ezt holnap kipróbálom:) És hajrá... egyszer csak leküzdjük;)

    VálaszTörlés
  3. Egy évvel ezelőtt ugyanígy jutottam el Prágába, spontán ( igaz nem az apám - mert nekem ő már nincs- hanem a középső fiam jó tanulmányai által )... és hihetetlen jól éreztem magam. A múltkori mazsolás puffancs recept második próbálkozásra osztatlan sikert aratott. Mégegyszer köszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ezek szerint Prága a spontaneitások városa :) te is szerencsés vagy, illetve ügyes, hogy ilyen fiad van (mert ez azért valljuk be nevelés kérdése is valamilyen szinten).
      Szuper, hogy ennyire bejött a buci, nálunk is nagy sikere volt, még a mazsolagyűlölő apukám is sikerült vele behálózni, bár lehet, hogy csak szimplán éhes volt, és olyan késői órán már nem volt itthon semmi más ;)

      Törlés
  4. Panka, megcsináltam, nagyon nagyon finom!!!! Köszi a receptet:) (csináltam egy répamuffint is mellé aszaltáfonyával:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megcsináljuk.
      Biztos? Meg tudjuk? Mert az egy dolog, hogy muszáj lenne, de... sikerült ez már bárkinek? Mármint a mi "köreinkből".
      Nagyon-nagyon örülök, ha ízlett a brownie.:) A répás muffin pedig isteni lehet - pláne nekem, imádom a répát!!!!

      Törlés
  5. Szuper bejegyzés volt! Kitartást az álmaidhoz ;)

    VálaszTörlés