2013. május 26.

Útkeresés jelzőtáblák nélkül {reggeli mazsolás buci}


Nyilván létezik elementálisabb felfedezés is, de az én életemben páratlannak hatott amikor rádöbbentem, hogy eljött az a pont azt életemben, hogy fogalmam sincsen mit szeretnék csinálni.
19 évesen, vagy 19 év után, mindegyik helytálló.

Egyszerűen elvesztettem a fonalat.
Nem mondom, volt már példa elbizonytalanodásra, de az inkább a lehetőségek közötti választás nehézségéről szólt. Ez most sajnos nem.
Elcsépeltnek hangozhat, de jelenleg így van: az élet előttem áll és én nem látok tőle semmit. Minden amit eddig akartam, amiben eddig hittem, szertefoszlott.
Már nem akarom. Már nem hiszem.

2013. május 22.

Meglepetés-esküvő {french toast supreme: cukkinis tökmagos vegán banánkenyér}


Azt tudtam, hogy torta kell.
Apa beizzított már jó egy hónapja. Kaptam egy listát a szeretem-nemszeretem alapanyagokról, szépen kitaláltuk, hogy milyen legyen, sőt, nagy nehezen még arról is sikerült meggyőznöm, hogy mindezt ne a legfontosabb vizsgám előtti estére kelljen abszolválnom.
És nem mellesleg azt is tudtuk, hogy nem tud elmenni - mivel nem lesz itthon.

Az ötlet, hogy én "képviseljem", részemről csak egy vicces elszólás volt, viszont mikor később valóságos opcióvá vált: nem mondtam nemet.
Miért ne? Biztos jó móka lesz.
Apa csóválta a fejét, hogy nem gondolta volna, hogy ezt mondom.
Őszintén? Még én is meglepődtem, miután becsuktam a szám. De szerencsére ez most kivételesen pozitív meglepődés volt.
Persze a lelkemre lett kötve, hogy később aztán nehogy meggondoljam magam (mint ahogyan azt az esetek 90 %-ában szoktam tenni), de valahol legbelül éreztem: ez most nem a szokásos 90.

2013. május 11.

Ragacsos csokis céklás vegán muffin céklás mascarponekrémmel


Kétlakiságban bőven van tapasztalatom.
Régen magam választottam, most már járulékos veszteség. Nem szeretem.
Persze, jópofa, hogy mindenhol van hova hazamenned. Mindig is sajnáltam azokat a barátaimat, akiknek az esti találkozások alkalmával vagy folyton az órájuk kellett lesni, hogy vajon elérik-e az utolsó buszt, vagy előrelátóan bekéredzkedtek valakihez éjszakára. Két, illetve többlakin ilyennel sohasem kell szembesülni. Vagy ha kell is, még mindig van lehetőség válogatni, hogy hova egyszerűbb eljutni.
Meg nyilván az sem elhanyagolható, hogy így sokkal színesebb az életed. Lássuk be: 2 otthon=2 élet, akárhogy is szorozzuk. Más környezet, más emberek, más programok. Ha megunod az egyiket, elég csak egyszerűen hazamenned. Másik haza.
Belekeveredtetek?

2013. május 1.

Anya-lánya hétvége mentával és pisztáciával bolondítva



"Én képtelen lennék ebben a sok szabályban élni." - mondta anya fejcsóválva, miután rámutattam, hogy ha lehet, máskor a fogantyújánál nyissa ki a hűtőt, mert így ottmarad az ujjlenyomata a fényes felületen.
Megvontam a vállam.
Én szeretem. Jó, nem állítom, hogy eleinte nem volt furcsa, sőt, lázadtam is ellene, de aztán megszoktam. És mint ahogyan azt illik, idővel megszerettem és a magamévá tettem.
"Palinál tanultam meg, hogy nem kell mindig mindennek tökéletesen a helyén lennie, és hogy néha le kell magunkat engedni."