2014. július 1.

Peru ABC 2.

És akkor itt folytatás! Ha már mostanában úgyis annyit foglalkozom a témával.
Aki lemaradt volna, első részt itt találja.
A következő bejegyzésben egy igazán egyszerű, de náluk nagyon népszerű ebédreceptet hozok!


K
kukorica: Rengeteg különböző színű és ízű növényt termesztenek, mindegyiket más és más céllal. A gyönyörű lila színűből mazamorra morada készül, amit a peruiak között nagyon népszerű, bár nem több, mint egy színes, édes zselé. (Az első kóstolásnál vissza is hőköltem az állagától, nehezen akartam elhinni, hogy ez zselatin nélkül is működik.) Amit már gyakrabban vásároltam az a choclo. Főtt kukorica. Pont, mint nálunk, az utcán árusítják fém tégelyekből, de a mi aranysárga, aprószemű, édes csöveinknek a nyomába sem ér, itthon maximum takarmánynövénynek használnák. 
kínai: Nagyon sokan vannak. Nagyon-nagyon sokan. Ebből kifolyólag barátságosan, de igen biztosan beépültek a kultúrájukba.

L
légszennyezettség: Lima 10 milliós főváros. Kell ennél többet mondanom? Ahhoz a korommennyiséghez képest a hetes busz kipufogója egy komplett szanatórium.

M
miraflores: Lima egyik legbiztonságosabb része. Bekamerázva, rendőrökkel, kifejezetten turisták és külföldiek számára - a helyiek legnagyobb része ugyanis nem engedheti meg magának, hogy itt lakjon. Árfekvésben legalább kétszeresen veri a többi kerületet.

N
nap: Limában szinte sohasem süt a nap. Nem tudom, hogy a szmog, vagy a felhők teszik, de az idő jelentős részében egyenletes szürkés massza borítja az eget. De legalább már tudom, hogy ilyen körülmények között is gyönyörű pirosra lehet égni.

Ó
óra: Leslie-n személyesen tapasztaltam meg, hogy az időpontok még csak tájékoztató jellegűnek sem felelnek meg. Reménykedj. És légy türelmes.
óceán: Hiiiideg. De eszméletlenül gyönyörű. 

Ő
őr: MIraflores egyik meghatározó utcai eleme. Minden egyes sarkon fel van állítva egy kis fabódé, abban ücsörögnek. És őrzik a rendet, természetesen.

P
piac: Színes forgatag, ahol mindent meg lehet találni. A műanyag gumilabdától kezdve az ízléstelen, rossz minőségű ruhákon át egészen a vécépapírig. MIndent. Ahol tökéletesen megfér egymás mellett a kibelezett hal, és a felvágott gyümölcs, ahol a macska a betonra pisil, ahol a frissen facsart narancslé, és a (valószínűleg nem egészen friss) nyers hús szaga leng be mindent. Az élmény, amit az odalátogató kap, leírhatatlan. A halmokban álló hihetetlen színű, formájú és ízű gyümölcsök, a sohasemlátott zöldségek... a legeslegkedvencebb helyem.
pisco: Szőlőből készült Brandy. A wikipédia szerint. Szerintem meg szakasztott pálinka. 
park: A gazdagabb kerületekben egymást érik a hatalmas zöld területek. A szegényebbekben…nos, nem. 
peru póló: Miért csak a helyieken látni peru feliratos szuvenír pólókat? És egyáltalán, minek veszik fel?

R
rádió: Ha énidő, akkor zene. Minden este. Minden áldott este ugyanazt az adót hallgattam miközben írtam. És mindig fülig ért a szám, ha lejátszották Kesha és Pitbull közös számát. 

SZ
szénhidrát: Töménytelen mennyiségben fellelhető. Kenyér, burgonya, rizs, tészta, gabonák. Gondolom mondanom sem kell, hogy az emberek igen kedvelik, és nagy mennyiségben fogyasztják is. 

T
túlsúly: Szervesen kapcsolódva a szénhidrátokhoz, egy jó adag lustasággal megfűszerezve. Annyi úszógumit és vékony lábat együtt még soha életemben nem láttam.

templom: Természetesen vannak hatalmas, impozáns, turistalátványosságnak kiváló katedrálisok, én azonban mégsem egy ilyenben jártam először (és tulajdonképpen soha, mert nem szeretem ezt a vonalat). Megérkezésem másnapján felkeltem hajnalban korán reggel, és elmentem a nagymamával istentiszteletre. Abból a csekély tapasztalatból kiindulva, amit itthon szereztem, komolyabbra számítottam, sokkal inkább volt "baráti összejövetel” hangulata az egésznek, mintsem egy komoly szertartásnak.
Igen rövid volt, szinte végig énekekkel, a pap alig beszélt. A megjelent maroknyi hívő felét apácák tették ki, ebből a kolompot kitartóan rázó ministránsfiún kívül én voltam a legfiatalabb. Amíg csak álltunk és ültünk (illetve néha térdelni is kellett) egészen komfortosan éreztem magam, viszont amikor az istentisztelet végén a kertben felállított életnagyságú műanyagbetlehem minden egyes elemét végig kellett csókolgatni, úgy döntöttem, hogy inkább nem megyek többet.
Ú
út: Meglepően jó minőségűek, elég jól lehet haladni rajtuk. Tény: Limából ki sem tettem a lábam, úgyhogy a szerpentinekről és hasonlókról nem tudok nyilatkozni, de városon belül igen korrekt a helyzet. 

Ü
üvegasztal: Ez valami menő dolog? Elég gáz rajta fényképezni...

V
víz: Nem iható. Amikor megérkeztem még volt otthon ballonos víz, de a második cseréje után nem rendeltek újat.  Kérdeztem, hogy mi a teendő, azt mondták, ha gondolom, forralhatok vizet. Így tettem. Nagyjából egy hétig nem nagyon mutattak érdeklődést (csak annyi fogyott, amennyit én megittam), majd ők is elkezdték ezt a módszert. Hogy minek a hatására, arra máig nem sikerült rájönnöm.
vallás: Az idősebb korosztály második kérdése a származásod után a hited. Nem tanácsos azt válaszolni, hogy nem gyakorlod.
vasárnap: Limában minden vasárnap beáll a halál. Nagyjából minden bezár. Az összes szolgáltató, bolt, piac, étterem. Még autó is alig van az utakon.
vegetáriánus: Gyakorlatilag ismeretlen fogalom. Az itteni kultúra olyan szinten húsközpontú, hogy egy húst nem evőnek viszonylag komolyan meg kell erőltetnie magát, ha főtt ételhez szeretne jutni. Ellenben lehet pozitívum, hogy egy vegánnak sem nehezebb, itt a tojás/sajt mind a külön kérős kategória. Az első szabadnapom alkalmával konkrétan sehol sem tudtak kiszolgálni. Sehol. Bepróbálkoztam több, mint 6 helyen, hogy van-e bármilyen húsmentes étel, és mindenhol a fejüket rázták. Végül az utolsó helyről átirányítottak a szemközt lévő Govindába :). Szóval nem egyszerű. 
Persze azért eszek így is. Az itteni nagymama néha készítget húsmentes dolgokat, leginkább azzal indokolva a dolgot, hogy a hús nagyon drága. Többször készült már “zöld tészta”, ami nem más főtt spagetti összeforgatva valamilyen pestószerű szósszal. Ez egyébként elég népszerű itt, mert amikor a strandon voltunk, láttam más kezében is. Ezenkívül afféle ragukat szokott készíteni, amolyan mindent bele alapon. Először furcsa volt, hogy egy ételben egyszerre van jelen a krumpli és a tészta (bár belegondolva, tulajdonképpen a mi krumplistésztánk is ilyen), de hamar rájöttem, hogy nem kell mindkettőt megenni. ;)
Rákaptam az utcán árult főtt kukoricára, ez igen jó ebédalternatíva volt a kirándulós napokon. Ízében ugyan csak nagyon távoli rokona a miénknek (itthon ezt szerintem takarmánykukoricának hívják), de könnyes lett a szemem, amikor először beleharaptam. Sóval megkenve pedig egyenesen tökéletes.
Aztán találtam a piacon egyszer igen finom lencsét is, 1-2 helyen babot, de ezek viszonylag ritka alkalmak voltak.  Viszont a szívemnek nagyon kedvesek, mert egyrészt nagyon helyinek éreztem magam, másrészt pedig a tulajdonosok nagyon jófejek, és senki sem problémázott azon, ha mindenből kértem egy pici kóstolót, és így jött össze az egy tányér. Ami viszont szintén ezekkel a helyekkel kapcsolatos, és nem esett jól, az az, hogy néhányszor nem felejtették el előtérbe helyezni az üzleti érdekeiket az őszinteségnél, és vegetáriánus néven minden szemetet eladtak nekem. Nem túl szép.

W
wifi: Állítólag elképesztően túlterheltek a hálózatok. Azért a parkok jó részébe nem felejtettek el ingyen wifit tenni.
Wong: Az itteni legexkluzívabb élelmiszer-áruházlánc. Olyannyira kielégít minden igényt, hogy (gondolom extra díj ellenében) egyenruhás dolgozók hazáig cipelik az ember szatyrait. 

Z
zaj: Amióta idejöttem, gyakorlatilag ébren alszom. Képtelen vagyok aludni ekkora hangzavarban. Mindegy, hogy melyik kerületben laktam, a forgalom kegyetlenül áthallatszik mindenen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése