2014. november 28.

paszternák-birsalma krémleves fetás diómorzsával


Hideg van.


Tekintve, hogy mindjárt december, nagy újdonság nincs benne, nekem azonban mégis egy kisebb csodával ér fel, hogy a belülről nézve az eddigivel tökéletesen megegyező szürke időjárás már nem vészelhető át vastag pulcsi és kesztyű nélkül. Előkerült a szekrény mélyéről a rózsaszín pomponos benti “csizmám” is, és a sál is egyre többször marad a nyakamon.
És hát lássuk be: egyre hosszabbak az esték
Mind a sötét, mind a hideg miatt egyre jobban szűkül a szabadban tölthető idő. Talán ez az, ami miatt nem szeretem a telet. Egyszerűen nem enged megfeledkezni arról, hogy milyen egyedül vagyok.
Megborzongok, ha a szombámban lévő franciaágyra gondolok. Hogy esténként, amikor nyitott szemmel fekszem az oldalamra fordulva, hátranézés nélkül tudom, hogy mekkora hely van mögöttem. 
Valaki másnak a helye.
Eszembe jut, hogy egész kamaszkoromban kétszemélyes ágyra vágytam. Hogy megoszthassam valakivel.



Nem tudom az akkori énem mit szólna most magamhoz.


Így történt, hogy rászoktam a levesekre. Sűrű, tartalmas, melengető, bögréből kanalazható levesekre. Azt hiszem Bálint barátom indította el a lavinát a sütőtökkrémlevesével és a rádobált pirított tökmag-kölesgolyó kombóval. Máig mosolygok, ha eszembe jut.

Ez a recept a Vegasztrománia szakácskönyvből van. Izgalmas ötlet, egy próbát mindenképpen érdemes vele tenni! Én annyi változtatást eszközöltem, hogy a tejszínt lecseréltem kókusztejre, illetve a kéksajtos-diós golyók helyett egy fetás morzsával szórtam meg a tetejét - ez utóbbi nekem nagyon kellett, az édes ízeket tökéletesen ellensúlyozta a sajt sóssága. Köszi a receptet Anna!


Hozzávalók 6 adaghoz:
35 dkg paszternák
1 birsalma (nem kell olyan óriási, mert akkor túl édes lesz a leves)
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
pici olaj + 1 teáskanál vaj
500 ml zöldségalaplé
500 ml kókusztej (az enyém nem konzervsűrűségű volt)
só, színesbors

50 g feta
maréknyi dió
petrezselyem

Aprítsuk finomra a vöröshagymát.
Hámozzuk meg a paszternákot és a birsalmát (ha nagyon szőrős lenne) és vágjuk kisebb darabokra.
Forrosítsuk fel a vaj és olaj keverékét, majd pirítsuk meg rajta a vöröshagymát. Félidőnél adjuk hozzá a kinyomott fokhagymát is. Ha már kapott egy pici színt, adjuk hozzá a paszternák és almakockákat, pirítsunk rájuk egy minimális árnyalatot, öntsük fel a zöldséglével, és fedő alatt főzzük puhára. Ennál a pontnál vegyük le a tűzről, és botmixerrel turmixoljuk teljesen simára, közben fokozatosan higítva a kókusztejjel.

A fetás diómorzsához pirítsuk meg a diót egy száraz seprenyőben, dörzsöljük le róla a barna héjat, tegyük egy vágódeszkára a felkockázott fetával, majd aprítsuk durvára.

Tálaljuk melegen a levest, a tetejére szórva a morzsát és a petrezselymet!

4 megjegyzés:

  1. Én nagyon szeretem a tél hangulatát, a Karácsonyt, mindent - csak, amikor már koromsötétben ballagok haza a túlórából és még főzni is kéne, vagy ha azt nem, legalább csinálni valamit... nos, az nagyon lefáraszt :( A meleg leves jó ötlet, én is egyre gyakrabban vágyom rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem a korai sötét pukkaszt le :( gyakorlatilag nincs időm feltölteni magam napfénnyel. Éljen a belső töltés ;)

      Törlés
  2. Ez a jó kis leves 6 személyre szól. Nos, én egyedül meg bírnám enni - persze lehet, hogy a második féle már nem kellene.
    Ezek a jó dolgok a télben, az ilyen melengető levesek, gőzölgő teák, fahéj illat, stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igeeen, jól mondod, én is imádom a fahéjat! A forró bögrét szorongatni pedig... hmm, kész terápia :)

      Törlés