2014. december 9.

chai tea üvegbe zárva

Ha nagyon trendi és aktuális akarnék lenni már a címbe beleépítettem volna a gasztroajándék szót, és a bejegyzés egyik felében arról áradoznék, hogy mennyire fantasztikus dolog kézzel készített ajándékokat adni, a másikban pedig arról próbálnálak meggyőzni titeket, hogy feltétlenül ezzel a teaporral lepjétek meg minden két lábon járó ismerősötöket.
Viszont az a szomorú helyzet áll fenn, hogy nem vagyok ennyire menő, ráadásul a szót már csak meghallva is legalább 100 egységgel megnő a vérnyomásom, így nem teszem.

Aztán meg... én nem is vagyok az a típus.
Se a meggyőzős, se az ajándékkészítős. Mármint persze, szeretek apróságokat gyártani, mint egy dísz, vagy ajándékkísérő, és ha valaki értékeli, annak szívesen készítek például sütiport vagy házi granolát, de nem ragaszkodom hozzá foggal körömmel. Nem látom értelmét.

Ez a teapor sem az ajándékozás jegyében készült, csak és kizárólag otthoni használatra. A kész produktum üvegbe lapátolása közben jutott eszembe, hogy egy szép szalaggal átkötve tulajdonképpen  ajándékba is adhatnám. Ezt biztosan nem fogom. ;)
A tea tejjel való keverésével a hollandiai utam során találkoztam, és szerettem meg. Végérvényesen.
A chai ital pedig igen jó alternatíva erre a témára, bár az ahhoz fűződöm viszonyom már tényleg az ősidőkre nyúlik vissza.

Eredetileg frissen készített italban gondolkoztam, ahol a fűszerek egészben kerülnek a forró vízbe, viszont a tökéletes recept keresgélése közben rábukkantam erre a poros verzióra, és annyira praktikusnak bizonyult, hogy néhány apró változtatással megalkottam a saját keverékemet.

Hozzávalók 1 kis üveghez:
3,5 evőkanál őrölt szegfűbors
2 evőkanál őrölt gyömbér
2 evőkanál őrölt fahéj
2 evőkanál őrölt kardamom
1,5 teáskanál őrölt szegfűszeg
1,5 teáskanál őrölt szerecsendió
1,5 teáskanál őrölt csillagánizs

A hozzávalókat keverjük össsze, majd töltsük egy száraz befőttesüvegbe.


2 nagy bögre chai teához:
1 filter fekete tea / 1 evőkanál szálas tea
1 csapott teáskanál chai por
1,5 csésze forró víz
1 csésze tej / kókusztej (nagyon más a végeredmény, de nekem mindkettővel ízlik)
édesítő ízlés szerint

Egy kisebb lábosban forrázzuk le a teafilter és a chai port. Hagyjuk állni 4-5 percig, öntsük hozzá a tejet, melegítsük fel, majd szűrjük át. Ha édesen szeretjük ízesítsük, és osszuk el 2 bögrében.

2014. december 6.

bounty toast

Tegnap este megnéztünk egy filmet.
A kisöcsém hozta azzal a hozzáfűzéssel, hogy nagyon fog tetszeni.

Zseniális.

Nem vagyok az a filmekért lelkesedős típus, de a Csillagainkban a hiba olyan, amit egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Számomra a "jó film" ott kezdődik, hogy érzéseket kelt bennem. Nem pillanatnyi félelmet, vagy mosolygást - érzéseket. Valódi érzéseket.
Ami miatt még 2 nappal utána is ott van az a furcsa érzés a gyomromban, ami miatt el tudom hinni, hogy tényleg létezik szerelem, ami elgondolkodtat, és - hangozzék furcsán - fájdalmat okoz.
Mert ez "jófajta" fájdalom. Olyan, amitől többek lehetünk.
Amitől fejlődhetünk, még akkor is, ha a legtöbben valójában nem is értjük. Nem érthetjük.
De egy pillanatra átérezhetjük.

Azt, hogy milyen az, amikor nincs idő halogatni. Mert nem biztos, hogy lesz több alkalom.
Hogy hogyan kapaszkodjunk a jelenbe.
Hogy nem szabad feladni.

Mert sosem tudhatjuk mit hoz a holnap.
A recepthez annyit fűznék hozzá, hogy az utóbbi időszakban egy kissé megváltozott étkezési reggelizési szokásaim generálták.
Literszámra iszom a teákat, rákaptam a ropogósra pirított mogyoróvajas kenyérre, míg a gyümölcsös turmixoktól és az éjszaka alatt a hűtőben önmagukat elkészítő kásáktól a hidegrázás kerülget.
Szó szerint.
Egy ideig ugyanis még erőltettem a dolgot (nem is én lennék), viszont miután már a sokadik délelőttöt dideregtem végig, és csak az ebédre megevett 2 tányér leves állította helyre a hőháztartásomat, végre tudatosult az információ, hogy szerencsésebb lenne nem hátráltatni, esetleg segíteni a szervezetem téli akklimatizálódását.

Szóval éljenek a meleg reggelik. 
A frissen pirított, még gőzölgő kenyér illata, a kihűlt kezeket átmelegítő bögrék, és a belülről párás ablakok.


Hozzávalók 2 szelet kenyérhez:
1 teáskanál őrölt lenmag
3 evőkanál kókusztej
1 nagy evőkanál méz
1 evőkanál joghurt
1 evőkanál kókuszreszelék
1 evőkanál kókuszliszt
csipetnyi só
fél teáskanálnyi vaníliapor, némi fahéj
a szóráshoz kókuszchips, és ízlés szerint barna/kókuszcukor


Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.
A krém hozzávalóit keverjük simára egy kisebb tálban, majd kenjünk meg vele 2 szelet toastkenyeret. 
Tegyük be sülni, nagyjából 8-10 perce, majd szórjuk meg a kókuszszal (+ cukorral, ha használunk), és grillfunkción pirítsuk még néhány percig.
Tálaljuk melegen, gyümölcsökkel, jobb reggeleken egy kevés sziruppal meglocsolva...


Ötlet a Top with cinnamon blogról.

2014. december 2.

Céklaburger


"...neked egy emberrel kell majd jól mutatnod, és az nem én leszek."


Nem én leszek. 
A három szó, szinte égette a szemem.
Erőst kényszert éreztem, hogy megkérdezzem, miért ennyire biztos benne. Hogy hogyan jelenthet ki valamit ennyire végtelenül kategorikusan.

Nem tettem. Nem szabad.
Ha megtenném, az olyan lenne, mintha pontosan azt szeretném. 
Mintha már elképzeltem volna az idilli kis életünket, és a fejemben gondosan felépített álomvárat éppen most rombolta volna le.

Nem lehet.

És különben is, nem számít. Tudom, hogy nem.
De miért idegesít akkor mégis annyira?

Mert már tényleg megvolt annak a bizonyos várnak az alapja?
Vagy egyszerűen csak amiatt, mert mi lányok nem tudunk pillanatokban gondolkodni, és szükségünk van hosszútávú fogódzkodókra? 

Ami nem az örökkévalóság. 
Bár úgy látom fiúszemmel nézve annak tűnik.
Eszembe jutott B. 
Hogy soha többé nem engedett magához közel, miután megkérdeztem, hogy mi is van pontosan közöttünk. 
Nem értettem.

Most sem értem.
De nem fogom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni.


Ezek azok a pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak társaságibb ember lennék.
Hogy lenne egy csomó barátnőm, akit ilyen helyzetben felhívhatnék, és ők jól elmondanák a véleményüket.

És hogy fest ehhez képest a valóság?

Fantasztikus barátaim vannak, akikre mindig számíthatnék - mégsem teszem.
Mert nem vagyok olyan.


Azért igyekszem fejlődni. 
A vasárnapi brunchunkon például egy csomó hasonló témát érintettünk Orsival, örök közös kedvencünk, a fenntartható fejlődés kérdésének megvitatása mellett.
És hamburgereztünk. Isteni finom céklapogácsákat csinált a csodakonyhájában.
Hozzávalók 5 burgerhez:
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1/2 csésze cékla reszelve
1/4 csésze mazsola
1/2 csésze dió
1 tk. pirospaprika
só, bors
1 csésze főtt barna rizs
1/4 csésze főtt lencse
1 picike tojás
olívaolaj

4 evőkanál feta sajt
4 evőkanál görög joghurt
1/2 citrom leve
kevés víz a higításhoz

egy csomag rukkola, 5 db magvas buci
A rizst és a lencsét főzzük meg előre egy kevés sós vízben.
Másnap kevés olajon süssük aranybarnára a vékonyra szeletelt hagymát, nagyjából 10 perc alatt. 
Adjuk hozzá az áttört fokhagymát, a pirospaprikát, a reszelt céklát, a mazsolát és a diót. Sózzuk, bnorsozzuk, majd hagyjuk párolódni újabb 10 percre. (A mazsola igen száraz volt , így nekem egy kevés vizet is kellett aláöntenem.)
Eközben a főtt rizst, a lencse felét és a tojást turmixoljuk össze, majd adjuk hozzá a maradék lencsét.
A céklás keveréket hagyjuk egy kicsit hűlni, majd pürésítsük, és keverjük össze a lencsés-rizses masszához.
Formázzunk belőle 7 cm átmérőjű, 1,5 cm magas pogácsákat, tegyük őket sütőpapíros tepsire, spricceljük meg a tetejüket egy kevés olívaolajjal, és 180 fokos sütőben körülbelül 30-40 percig süssük - míg egyaránt aranybarnára nem sült a tetejük és az aljuk.
A krémhez törjük össze a fetát villával, majd keverjük simára a joghurttal és citromlével.
Vágjuk félbe a bucikat, majd sütőben pirítsuk meg egy kicsit mindkét oldalukat. Kenjük meg a vágott felüket a fetás krémmel, tegyük rá a pogácsát, egy jó nagy adag rukkolát, aztán a maradék szószt higítsuk fel egy kis vízzel, és csorgassuk a zöld levelek tetejére.
A recept a Sprouted Kitchen blogról.